A Magyar Hidrológiai Társaság XI. Országos Vándorgyűlése (Szombathely, 1993. szeptember 13-14.)

TALAJVÍZ KITERMELÉS OPTIMALIZÁLÁSA Maan Salameh oki. mérnök aspiráns BME Vízgazdálkodási Tanszék 1. ELŐZMÉNYE

K: A vízgazdálkodás területén alkalmazható optimalizációs célkitűzéseket, tevékenységeket a víztermelés módja szerint is csoportosíthatjuk. Az így kialakítható csoportokból a talajvíz (felszín alatti víz) kitermelés és felhasználás összhangjának (optimális kapcsolatának) meghatározásával foglalkozunk. A feladat, amelyet kijelölünk és megtervezünk, és az a lehetőség amellyel az megoldható az alkalmazott matematika egyik ága, optimalizációs elmélet része. A kutatók, különösen a matematikusok régen foglalkoznak az optimalizáció kérdéseivel, (Euclid i.e. 300-ban a problémát összekapcsolta a legrövidebb távolság meghatározásával, amely egy pontot és egyenest (vonalat) összeköt. Heron Alexandriában i.e 100-ban tanulmányozta az optimalizációs problémát, amelynek során meg kellett alapítania két pont közötti távolság minimumát. Fermat 1657-ben több általános elvet fejlesztett ki a két oont közötti legrövidebb út meghatározására. Az optimalizációra vonatkozó általános matematikai elmélet fejlesztésének eredményét Hancock 1917-ben megjelent publikációjában foglaltössze. Később, az 1930-as évben a gyakorlati igények miatt az optimalizációs megoldásokban fejlődés kezdődött, de a valódi lendület tulajdonképpen csak a 11. Világháború után következett be a digitális számítógép kifejlesztésével egyidőben. 1940-ben Lengyelországban felfedezték néhány katonai logistikai probléma matematikai struktúráját és kifejlesztették a lineáris programozás Simplex Módszerét. A lineáris programozás ezzel kimozdult egy érdekes matematikai tárgykörből az egyik legfontosabb és legszélesebb körben alkalmazott - 167 -