A Magyar Hidrológiai Társaság XI. Országos Vándorgyűlése (Szombathely, 1993. szeptember 13-14.)

- Szélhatás: A talaj felületével érintkező légtönegek mozgása jelentős szárító hatást fejt ki. Ez különösen a melegebb évszakokban lehet jelentős, amikor a kia páratartalmú levegő állandóan cserélődiik a talaj feletti viszonylag nagyobb nedvességtartalmú levegővel. Ezáltal a talaj párolgása növekszik. - Napf énytartarn hatása: A növények szárazanyag ellátása nagymértékben függ a megvilágítás mértékétől. Kedvező fényviszonyok esetén növekszik az asszimiláció, Így nő a vízfelvétel. b./ Természeti tényezők: - A talaj szerkezetének hatása: A talajszelvény víznyelő képessége erősen változik időben. Kezdetben a legnagyobb, mert a legfelső, legszárazabb talajrétegekben tározódik a legtöbb víz. A legfelső réteg benedvesedése után csökken vízelnyelöképessége, mert korlátozza a felső réteg vízáteresztő képességét. Idővel a szétesett talalmorzsák fokozatosan beiszapolják a vízvezető hézagokat, a kolloidok megduzzadnak, s egyre vastagodik az a réteg, melynek vízáteresztő képessége határt szab a víznyelésnek. Veszélyes lehet a tavaszi be 1vizképződés, ha a hóolvadás fagyott talajon indul meg. Az olvadási tényezők hatására a hóolvadás meggyorsul ás beszivárgás nélkül a teljes raennyiég a mély tereprészek felé lefolyik. - A talajművelés, növénytakaró hatása A legfontosabb, hogy milyen irányú talajművelést alkalmaznak . A lejtőn különböző irányban végzett talajműveléssel, vetéssel és növényápolással különbözőképpen hatunk a talajba szivárgó víz mennyisedére. A nyers barázdában hagyott, közel vízszintes szántás barázdáinak vízfelfogó hatása igen jó. A közel vízszintes művelés hatását természetesen fokozza a megfelelő növénytakaró. A sűrű növényzettel lazított sávak nagymértékben csökkenthetik a takaratlan sávról lefolyó vízmennyiséget. Ilyen területeken a takarmánynövények termesztése a legcélszerűbb. A mélyszántás is kedvezően hat a lefolyó csapadékvíz csökkentésére. A mélyszántás nagyobb víznyelőképességének az a • - 162 -