A Magyar Hidrológiai Társaság X. Országos Vándorgyűlése IV. kötet, Talajvíz (Szeged, 1992. szeptember 7-8.)
KONTUR ISTVÁN–SZÉL SÁNDOR: A felső háromfázisú talajréteg függőleges mennyiségi és minőségi transzport-folyamatainak véletlen bolyongási megfogalmazása
(Kinzelbach (6), Józsa [5]) : z k (t+At) := z k (t) + KlAt • <-(2-DAt) 1/ 2. (3) í - normális eloszlású valószínűségi változó, várható értéke 0, szórása pedig 1. z k - a k-adik részecske térkoordinátája, KI - látszólagos szivárgási tényező (KI = K • dD/dz). A peremfeltételek kezelése a következőképpen történik : a számítási tértartomány határain.fe1 lépő Időben változó peremfeltételek forrástagként veendők figyelembe, amit részecskék be- és kijuttatásának lehetővé tételével biztosithatunk. A perem háromféle alaptípusa lehetséges, a tökéletesen áteresztő, a tökéletesen visszaverő és a bizonyos mértékben áteresztő. A háromfázisú zóna felső (légnemű) peremén forrásmentes (beszivárgás-, és párolgásmentes) esetben a perem tökéletesen visszaverő. Tartományunk másik peremén, a talajvízszinten a perem bizonyos mértékig áteresztő ugyanis a talajvíztér állandó vízpótlást biztosit ami azonban csak a telítettség állapotáig nőhet. A számitás során első lépésként felveendő az egységnyi tartományelem es az ebben telítettséget előidéző részecskeszám (n t). aminek nagysagát a pontosság Igény befolyásolja. Igen fontos megjegyezni, hogy szivárgási- és a diffúziós tényezők a feladat nem! ir.earitása miatt függenek a résztéregységre vonatkoztatott reszecskeszámok nagysagától, vagyis a részecskeeloszlástól ami a telítettséget hivatott Jellemezni. A véges számú részecske által Jellemzett eloszlás véletlen hibával, ún. statisztikai zajjal terhelt, ami az ettől függő tényezőkön keresztül az eloszlás hibáját tovább halmozza az időlépések számának növekedése során. Jelentősen javítja a pontosságot, ha tértartományun-. egységes méretű resztértartományok sorozatára való felbontása nelyett, a tényleges részecske-eloszláshoz idomuló ce11arendszer minden idólepesben történő újragenerálását alkalmazzuk (Gáspár and Szél 13]). Jelen tanulmányban bemutatandó mintapélda ez utóbbiban említett pontositast nem tartalmazza A (3)-as algoritmus alkalmazásával számított nedvességeloszlást az 1. ábra szemlélteti. A talajfelszíntől 2 Im]-re található a talajvízszín, tartományunk tehát 2 lm) hosszú, amit 20 egyenlő tartományreszre bontottunk (Az = 0,1 [mj). Az Időiepés At = 0,01 (nap), az Sgíz) * 0.1 . B(z) = 0.2 . DQ(z) - 0.03 [m /napi, Ko(z) - 5.0 im/napj. n t = 200. A számítás a homogén kezdeti feltételből (SQIz^O, 1) Indult ki és 10 időlépés után az 1.ábrán feltüntetett kvázípermanens tel 1tettsege1 oszláshoz konvergált, az előbbiekben paraméterezett szemcsés talajszelvényben. - 264 -
