A Magyar Hidrológiai Társaság X. Országos Vándorgyűlése IV. kötet, Talajvíz (Szeged, 1992. szeptember 7-8.)

DR. PÁLFAI IMRE: A Duna-Tisza közi talajvízszint-süllyedés okai

mányban (20) úgy becsültük, hogy a bekövetkezett talajvízszintcsökkenést 50 \-ban a természeti tényezők (a tartósan száraz időjárás), 50 *-ban pedig az emberi beavatkozásbk okozták. Újabban - az eredeti alapadatokra támaszkodva - a bemutatott kapcsolatvizsgálattól kissé eltérő módszerrel is megpróbálkoztunk. Ennek az a lényege, hogy a zavartalan adatsortról meghatározott regressziós egyenlettel az évi közepes talajvízállást évről évre előrehaladva úgy számítjuk ki, hogy mindig fölhasználjuk az előző évre kapott eredményt is. Az 1933-1975. évi adatokból meghatározott összefüggés a már ismert jelölésekkel: A T az 1933-1975 közötti időszak átlagos talajvízállása, mely esetünkben 240 cm. A gyökjel alatti korrekciós tényezővel azt akartuk érzékeltetni, hogy a csapadék és a párolgás hatása a talajvízszint terep alatti mélységétől is függ. A (2) összefüggés szorosságát jellemző többszörös korrelációs együttható 0,937; a számított és a mért talajvízállások különbségének szórása +13,8 cm. A (2) egyenlettel 1976-tól kezdve 1991-ig kiszámított T.-értékek alig térnek el az (1) összefüggés alkalmazásával kapott eredményektől, tehát a csapadék és a párolgás együttes talajvízszint-süllyesztő hatásának arányát - az utolsó tíz év átlagában - továbbra is kb. 50 íí-nak tekinthetjük. Ha azonban az utolsó öt évet (1986-1991) nézzük, akkor ez az arány 40 %-ra csökken, tehát - az időben előre haladva - az emberi beavatkozások hatásának viszonylagos fölerősödése tapasztalható. A tárgyalt Kecskemét-Jánoshalma közötti térségen kívül más Duna— —Tisza közi területekre, hét kisebb körzetre is előállítottuk a talajvízállás mért és számított adatsorát. A mért vízállások a Kecskeméttől északnyugatra fekvő és a Jánoshalma-Baja közötti területen térnek el legnagyobb arányban a számított értékektől. A T

i = 225,0 + 0,438 T i-1 0,229 CS

i + 0,068 P

i - 139 -