A Magyar Hidrológiai Társaság X. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Folyóink szabályozása (Szeged, 1992. szeptember 7-8.)

BENKE GYÖRGY–VARGA FERENC: A Tisza bal parti – „Malina” – mederburkolat helyreállítása a 6+458–7+533 tkm szelvények között

szakaszát a Maros -töltésből kiindulva és a Tisza bal parti töltésbe bekötve. Ezáltal a Marostői és a Kamarás töltés elveszítette árvízvédelmi szerepét. A Tisza mederátvágásokkal történő szabályozása az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság területén a déli országhatárig, 1856-ban indult meg és 1866-ban fejeződött be. Mivel az átvágások vezérárkai még 20 év múlva sem fejlődtek ki a kemény, agyagos talajban, ezért 1884 után azokat úszókotrcval kibővítették. A 20. század fordulójára az árvizek nyomán jelentősen növelt szelvényméretü töltések rendszere, valamint a folyó szabályozása nagy vonalakban befejeződött. A múlt század utolsó (1895) NV-jének megfelelően 2,0 m magassági biztonság mellett, 6,0 m-es korona szélességű, két nyomó padkával ellátott (NV alatt 1,0 mrel 4,0 m, ez alatt 2,0 m-rel 6,0 m széles padkák) töltések épültek 1:2 hajlású mentett oldali, ill. 1:3 hajlású vízoldali rézsüvei, a 20. század első évtizedében. /Ez a méret az 1970-es évi árvízig nem változott./ Az 1900-1910-es évek kisvízi, ill. középvizi szabályozására a medervándorlások megakadályozása és a hajózási igények kielégítése céljából került sor. Az első kisvizi szabályozás a Maros torkolata alatt kezdődött, majd Szeged alatt, a Tisza bal partján folytatódott. 1.1.2. Építés: A szegedi éles jobb parti kanyarulatot egy hosszan elnyúló, rendkívül nagy sugarú bal parti ív követi, amelyben nagyobb mélységek ugyan nem alakultak ki, a bal part éle azonban az árvízvédelmi töltést annyira megközelíti, hogy annak megxötése a szabályozás legelső stádiumában már égetően szükségessé vált. Az árvízvédelmi töltés biztonságának növelése, a