A Magyar Hidrológiai Társaság X. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Folyóink szabályozása (Szeged, 1992. szeptember 7-8.)

BENKE GYÖRGY–VARGA FERENC: A Tisza bal parti – „Malina” – mederburkolat helyreállítása a 6+458–7+533 tkm szelvények között

A Tiszavölgy első ismert Jeírása a római korból származik. Már ez a leírás is kanyargós folyóként, lapályait mocsaras, járhatatlan vidékként jellemezte. Ez az állapot uralkodott a Tisza folyó alsó szakaszán, a Szeged-Vásárhely-Makó által bezárt háromszögben, a Tisza-Maros szögben, amely mint egyetlen tó - Hód-tó néven - szerepel, illetve a Maros folyótól délre, egészen az országhatárig, az ún. Felsö-Torontálban is, még a 17.-18. században is. Gyökeres változást a 19. század hozott. Az 1833-ban Lányi Sámuel vezetésével megindult és 1845-ig tartó Tisza felmérés alapján Vásárhelyi Pál 1846-ban elkészítette a szabályozás általános tervét, amely a Tisza medrének 120 db átvágásával az eredetileg 1214 km hosszú folyót 753 km-rel rövidítette volna meg. A Tiszavölgy alsó szakaszának árvízmentesítése a Maros mentén, ill. a Tisza alsó szakaszán a szabályozási terv elkészülte előtt, már az 1816-os árvizet követően megkezdődött Torontál megyében. Az 1820-as évek elején alakult Felső-Torontáli Árvízmentesítő és Belvízszabályozó Társulat kezdte építeni az első töltéseket, melynek eredményeképpen az 1840-es évekre összefüggő töltés épült ki a megye északi határán a Maros bal parton Perjámos alatt Szegedig, ill. a Tisza bal partján Szeged alatt Törökbecséig. A két vonalat a Maros torkolatánál a Tisza, ill. Maros bal partra átnyúló Csongrád megye, ill. újszegedi terület és Torontál megye határán vezetett ún. Marostői és a Kamarás töltés kötötte össze. Az 1879 évi szegedi nagy árvíz után Szeged városa megvizsgáltatta a Maros torkolat áthelyezésének lehetőségeit, azonban a magas költségekre való tekintettel 9 km hosszú új Maros meder kiépítése helyett az 1880-as években a társulat megépítette a Tisza-Maros bal parti töltés új 11 km hosszú - 69 -