A Magyar Hidrológiai Társaság X. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Folyóink szabályozása (Szeged, 1992. szeptember 7-8.)

SZLABÓCZKY PÁL: Folyómeder vándorlásának geodinamikai okai

1. MEDER VÁNDORLÁSOK A SAJÓN. A SZINVA PATAK TORKOLATVIDÉKÉN /Miskolc-Kelet/ Erről a területről már a Muhi csata idejéből is vannak vizfolyás leírások, majd a XVIII. századból két, tájképileg azonositható térkép maradt fent. A 6o-as évek végétől pedig sokféle célból létesültek itt olyan fúrások, kutatóárkos vagy éppen mélyépitési feltárások,; amiktfen régi meder nyomokat értékelhettünk. Az első ismert állapot /l. ábra/ a XIII- században volt, amikor a Szinva patak még nem a Sajóba torkollott Miskolc^ 1, hanem a város DK-i részén dél felé fordult és a ma is követhető domborzati mélyedésben haladt. Látványos bizonyitéka ennek a Tiszai pu. előtti bevágás mészkőkavicsos feltárása, valamint a Szirma község körüli 1969. évi kutatógödrök szelvényei, melyekkel elválasztathatók voltak a különböző korú meder feltöltődések anyagai. A XVIII. században a Sajó, a Miskolctól K-re eső szakaszán a völgy /törmelékkup/ külső oldalán haladt, a mai Kis-Sajó /'Kis-Bodva/ helyén. A repülőtér körüli mai folyó szakasz helyén csak egy kisebb, "Előér" nevü vizfolyást jeleznek az emiitett térképek. A dinamikus medervándorlások miatt a Sajó egyik itteni ágát "Per-baj érnek" nevezték. A Szinva a XVIII. században már a Sajóba torkollott, de annak keletibb helyzete miatt csak Felsözsolca alatt, a Tisza pu. felett nagy kanyarulatai voltak. Nem részletezve tovább a térség kétségkívül igen íntenziv medervándorlásaihoz az elmúlt 25 év alatti gyűjtött adatokat, inkább annak geológiai okát vizsgáljuk meg. - 412 -