A Magyar Hidrológiai Társaság IX. Országos Vándorgyűlése pótkötet (Székesfehérvár, 1991. június 26-28.)

KÁROLYI ZOLTÁN főelőadása: A VÍZIUTAK ÉS A VÍZIKÖZLEKEDÉS KÖLCSÖNHATÁSAI

ÉV Tiszán és mellékfolyóin Csak a Körösökön 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957­1958 49.555 177.842 89.320 69.579 125.952 138.818 86.944 93.938 78.568 6.000 6.000 6.000 7.000 7.000 6.000 6.000 7.000 Az előbbi táblázatban a Tisza forgalmában a Körösöké is benne van. A nem sok biztatót mutató adatok között a tiszai adatok még csak nem is reálisak,, mert 1945 előtt a folyammérnöki hivatalok külön erre a célra szolgáló hajóparkjukkal évi 40.000 m3 folyószabályozási követ szállítottak el a tokaji kőbányából, tehát évi 60.000 tonnát. Ez a háború előtti adatokban nincsen benne, viszont a későbbiekben benne foglaltatik, mert akkor már a folyamszabályozási szolgálatnak nem volt saját hajóparkja. Ha ezt számításba vesszük, meg kell állapítanunk, hogy ma a Tiszán a háború előtt is igen kicsi forgalomnak a fele sem található meg. Az első világháború előtt nagyszabású víziútépítési tervek készültek, amelyek megvalósítását a háború akadályozta meg. Előrehaladott volt a Duna - Tisza csatorna kérdése is, a Sajó csatornázását megkezdték, de a háború végével ismét abbahagyták. A két világháború között a víziutakra kevés pénz jutott, a legtöbbet kezdetben a budapesti kereskedelmi kikötő építése kapta. Sajó Elemér próbált 1930-ban a fennálló lehetőségekhez alkalmazkodó programot adni. A szakemberek egy-egy kínálkozó alkalmat kihasználva, igyskeztek beleilleszteni egy-egy hajózást szolgáló müvet más programba is. A Sión a Balaton érdekében folytak munkálatok, a medrét bővítették és megkezdték a siófoki hajózsilip építését. Az öntözési program keretében megindult a tiszalöki duzzasztó és a Keleti főcsatorna tervezése, majd az öntözések fejlesztése érdekében megépült a békósszentandrási duzzasztó, mely egyúttal hajózhatóvá tette a Hármas- és Kettős-Köröst Békésig és a Sebes­Kőröst Körösladányig. -40-

Next

/
Oldalképek
Tartalom