A Magyar Hidrológiai Társaság IX. Országos Vándorgyűlése pótkötet (Székesfehérvár, 1991. június 26-28.)

SZABÓ SZABOLCS főelőadása: MELLÉKÁGAK, MELLÉKÁGRENDSZEREK VÍZPÓTLÁSA ÉS VÍZMINŐSÉGVÉDELME

vetkeztóben a fajlagosan növekvő és egyenlőtlen tápanyageloszlás azt eredményezte, hogy a mellékágak vízminősége jelentősen eltért (sótartalom, tápanyagtartalom, stb.) a főágétól és sok esetben egymástól is. A legjelentősebb különbségek napjainkban a főág és a mellékágak trofitásában mutatkoztak (Dartalis, É., Horváth ,' L .). A mellékágak trofitásának növekedése az egyre nagyobb mértékű autochton szervesanyag termelés miatt a feltöltődés jelentós tényezőjévé vált. Az eutróf mellékágakban az elsődleges termelés eléri átlagosan az 1-2 gC/m /d értéket, ami 10-15 kg alga, ? vagy hinar keletkezését jelenti egy rn tófelületen évente. A mellékágak gyors elöregedésének okát néhányan a hajózás miatt bevezetett közép vizi szabályozásban látják. A főágban (Ouna) az elmúlt évszázadban a nagy és középvizek középértékének emelkedése (N 200 és 100 cm) és a kisvizek középértékének csökkenése (1965-tól) a jellemző (Dunai, F.). A 60-as években előtérbe került középvizi szabályozás az elmondottak alapján, önmagában nem lehet az oka a mellékágak elöregedésének, ez a folyamat sokkal korábban a szabályozással egyidőben kezdődött. Mivel a nagy- és középvizek növekedésének és a kisvizek csökkenésének tendenciája napjainkban is tart, a Ounakilitii tározó üzembehelyezésének elmaradása nem mentheti meg a -31-