A Magyar Hidrológiai Társaság IX. Országos Vándorgyűlése pótkötet (Székesfehérvár, 1991. június 26-28.)

SZABÓ SZABOLCS főelőadása: MELLÉKÁGAK, MELLÉKÁGRENDSZEREK VÍZPÓTLÁSA ÉS VÍZMINŐSÉGVÉDELME

1 . Folyószabályozás és vízminőség: Nagy folyóink szabályozás előtti állapotár

a a korabeli leírások és a régi térképek (Krieger, 1790., Müller, 1769.) tanulsága szerint az alsó szakasz jelleg volt jellemző. A mellékágakban leggazdagabb Szigetközben és Csallóközben a főmeder és a mellékágak folyamatos és közvetlen kapcsolata, valamint a mainál lényegesen nagyobb árterület egyenletes hordalékeloszlást és lassúbb feltöltődést eredményezett (Dunai, F., Kováts, Z.). Bár korabeli vízminőségi adatok nincsenek feltételezhető, hogy a mainál lényegesen egyenletesebb tápanyageloszlás és jóval kisebb tápanyagterhelés következtében a főág és a mellékágak vizének minősége homogénabb és kedvezőbb volt. A szabályozás utáni állapo

t az árterület mesterséges beszűkülése mellett a főmeder, és a mellékágak nagymértékű elkülönülését eredményezte. A mellékágak mesterségesen szabályozott vízpótlása miatt a főág által szállított hordalék zöme ezekben rakódott le, ennek következtében feltöltődésük, elöregedésük felgyorsult. A főágból származó és a mellékágakban kiülepedő hordalék mennyisége eléri a 3-'t cm-t (Kováts z.). A szakaszossá vált vízpótlás iniatt a mellékágakban a tartózkodási idő megnőtt, "tdjellegük" felerősödött (lassú vízmozgás, nagy átlátszóság, nagyobb felmelegedés, stb.). Az ártér beszűkülése kö-30-