A Magyar Hidrológiai Társaság VIII. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Árvízvédelem és folyószabályozás (Nyíregyháza, 1989. július 6-8.)

EIBEN ENDRE–FAZEKAS LÁSZLÓ: A klasszikus folyószabályozási tervezési és kivitelezési feladatok végrehajtása a Felső-Tisza és a Szamos mederátvágási munkáinál

A kialakított új meder megtartása érdekében itt is szükség volt a csatlakozó szakasz rendezésére is. Ennek érdekében az átvágás és a tiszai torkolat között összesen 2,2 km partbiztosítás épült. Az átvágás feletti vezetőmű 270 m hosszú, ami csatlakozik az Olcsvaapáti vízmérce körüli régi partbiztosításhoz. Az új mederszakasz állandósítására az előre elhelyezett terméskő depőnia rendezésével, kiegészítésével 210 m partbiztosítás épült. 3. TAPASZTALATOK Az 1974-ben illetve 75-ben végrehajtott mederátvágások, illetve a csatlakozó szakaszok rendezése óta állandó figyelemmel kísérjük az érintett Tisza-, illetve Szamos-szakaszt. Megállapítottuk, hogy az átágás okozta eséskülönbségek rövid idő alatt kiegyenlítődtek. Az új mederszakaszok anyagát a folyók káros mederváltozások nélkül, méréssel alig kimutatható rétegben elterítették az átvágás alatti szakaszon. A megépült szabályozási művek általában jól megoldották a partok állandósítását, de a takarékossági megfontolásból, vagy egyéb kényszerből nem az egészséges szabályozási vonalra elhelyezett művek nem bizonyultak állékonynak, így engedni kellett a folyónak, hogy a kívánt vonalat kialakítsa. Az eltelt időben meggyőződtünk arról is, hogy az akkor alkalmazott felfelé álló keresztgátak, sarkantyúk a tervezett vonal kialakítása szempontjából kevésbé hatásosak, mint a VITUKI modellkísérleteiből megismert és azóta néhány példányban már meg is épített lefelé hajló gátak. Ezeknek a tapasztalatoknak igen nagy jelentőséget tulajdonítunk, mert figyelmen kívül hagyásuknak komoly anyagi vonzata lenne, hasznosításuk viszont takarékosabb művek építését, ezáltal azonban pénzügyi feltételek mellett több mű, hosszabb szakasz rendezését teszi lehetővé. - 2o5 -