A Magyar Hidrológiai Társaság VIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Vízgazdálkodási együttműködés a nemzetközi vízgyűjtőkön (Nyíregyháza, 1989. július 6-8.)

DR. NAGY LÁSZLÓ főelőadása: A BŐS (GABCIKOVO)-NAGYMAROSI VÍZLÉPCSŐRENDSZER ÉS NEMZETKÖZI ÖSSZEFÜGGÉSEI

- 24 lási szünettel kell számolni, ami a hasznos hajózási időalapban évente átlag 14 nap csökkenést okozhat. Egy nagyméretű vontatott hajókaravánnál egyszeri átzsilipelésre átlagban 2 órát, tolóhajózásnál 1 órát kell alapul venni. A zsilipelési időveszteség a hasznos hajózási időalapban változást nem eredményez, mivel a vízsebesség hatására bekövetkező 10 %-os menetidőcsökkenés ezt a veszteséget kiegyenlíti. összegezve az előzőekben ismertetett növelő és csökkentő hatások mértékét a vízlépcsők megvalósítása után a hasznos hajózási időalapban kereken 40 %-os növekedéssel számolhatunk. Ez a víziútfejlesztés eredményeképpen ilyen mértékű intenzív hajótérkapacitás fejlesztésnek felel meg. A hajózás gazdaságosságának egyik legfontosabb mutatója a szállító hajótér hordképességének kihasználtsági foka. A tárgyalt szakaszon a hajó hordképességének kihasználási foka a dunai hajózási vállalatoknál kisebb eltérésekkel kb. 40-50 % körüli értéket mutat. Az alacsony szintű kihasználás fő oka a gázlók miatti merülési korlátozás. Ez a korlátozó hatás nemcsak a közvetlenül érintett szakaszon érezteti hatását, hanem a folyó hosszabb szakaszán érvényesül. A szállító hajótér hordképességének nagyobb mértékű kihasználtságát ugyanis eleve nem lehet biztosítani olyan vízi úton, ahol változó vízmélységgel kell számolni a szállítási viszonylat egyes szakaszain. A dunai hajózást ugyanis a nagyobb szállítási távolságok jellemzik. A szállító hajópark berakodását tehát nem a merülési szempontból mértékadd szakaszon végzik, hanem attól nagy távolságra, és gyakran 1-2 héttel korábban, mint ámikor a hajó a gázlós szakaszhoz ér. így már az al-dunai kikötőben figyelembe kell venni az - 325 -