A Magyar Hidrológiai Társaság VIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Vízgazdálkodási együttműködés a nemzetközi vízgyűjtőkön (Nyíregyháza, 1989. július 6-8.)

DR. WINTER JÁNOS: A radaros csapadékészlelések értékelése a Körösök vízgyűjtőjén

- lapincs II. osztályú. A bakteriológiai vizsgálatok mérsékelten erős fekáliás szennyezésre utalnak a Rábánál, a Lapincsnál, a Strémnél, a Gyöngyösnél, a Repcénél, a Lajtánál, igen erősre az Aranypataknál és a Rákospataknál. A kémiai-fizikai vizsgálatok a biológiai megítélést megerősítik. A rendkívüli szennyezések jelentési rendjét a magyar-osztrák vízügyi bizottság 1980-ban szabályozta. A szabályozás a Dunára is kiterjedt, bár közös határszelvény a két ország között nincs. 1983 óta a Fertő-kutatási eredményeit rendszeresen kicseréljük, a magyar-osztrák vízminőségvédelmi együttműködés mintaszerű, a megállapodások szellemének teljes mértékben megfelelnek. A környezetvédelem súlyának változásához igazodva a jövőben az egyezmény további kiterjesztése várható. A határvízfolyásoknál a fenékiszap nehézfém (réz, kadmium, nikkel, cink, ólom, higany és króm) tartalmának vizsgálata indokolt lehet. Ez utóbbi esetben is az alapszint meghatározása a cél. A folyamatban lévő felmérések és értékelések adhatna' választ arra a kérdésre, hogy a víznyerő-bázisok védelme érdekében közös vizsgálatot javasoljunk-e a felszín alatti vizeknél. Az 1955-ben létrejött Magyar-jugoszlá

v Vízgazdálkodási Bizottság vízminőségi kérdésekkel foglalkozó albizottságai 1966 óta a Mura, a Dráva, a Duna, BajaBezdáni csatorna, a Kígyós főgyűjtő és a Tisza meghatározott szelvényeiben havonta végzett fizikai, kémiai, biológiai és bakteriológiai vizsgálatok alapján minden évben értékali a határvizek minőségét. A Mura, a Dráva, a Duna és a Tisza közös szelvényeioen tíz éves adatsor alapján határozás meg az öt napos biokémiai oxigénigény, az oldott oixgén és a kálium-permanganáttal mért kémiai oxigénigény énekek tendenciáját. A tendencia vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a Mura és a Dráva értékelt mutatói közül szignifikáns javulás a szervesanyag tartalmat jelző komponenseknél volt, míg a Duna és a Tisza esetében egyértelmű változást nem lehetett kimutatni. A Duna radioaktív- és hőszennyezés elleni védelmével foglalkozó albizottság 1976 óta rögzítette a radioaktivitás alapszintjét a határszelvényben, majd a Paksi Atomerőmű Vállalat radioaktív kibocsátásának hatását ellenőrizték és értékelték. Az alapszint megállapítása érdekében évente négyszer mérték az öszszes béta-aktivitást, "^H-t, 9

0Sr-t, 15

7Cs-t és a többi gammasugárzók aktivitá- 226 -