A Magyar Hidrológiai Társaság V. Országos Vándorgyűlése V. kötet, Összefoglaló előadások, határozatok, javaslatok (Szarvas, 1984. július 4-6.)

VITAINDÍTÓ ELŐADÁSOK - I. szekció. Mezőgazdasági üzemek vízgazdálkodása

Ennek megfelelően egymásután több, ilyen célú, számos hatást és kölcsönhatást figyelembe vevő elmélet született, s ahogy létrejöttek, ugy bizonyosodott be róluk, hogy nem alkalmasak a tényleges gyakorlati alkalmazásra. Nem feleltek meg e célra legalább kát okból: Nem voltak alkalmasak egyrészt azért, mert a táblára jutó viz sorsa igen sok tényező bonyolult kölcsönhatásától függ, s az igy kialakuló folyamatok nyomonkövetéséhez szükséges adatok begyűjtése még abban az esetben is meghaladná a tervezői apparátus lehetőségeit, ha az elméletek valóban minden szempontból tökéletesek lennének. Nem voltak továbbá alkalmasak azért sem, mert a hatások minél szélesebbkörü figyelembe vétele szükségképpen mindig csak egy konkrét folyamat /egy-egy eső, illetve a szóbanforgó eső következményeinek/ követése esetén lehetséges. Igy ha még ezt tökéletesen meg is oldanánk, akkor is fenn maradna a másik, igen lényeges, s legalább ilyen bizonytalanságokat rejtő kérdés: milyen helyzetet ás miért pont a kiválasztott helyzetet tekintsünk a levezetendő vizhozam meghatározása szempontjából mértékadónak? őszintén szólva én nem nagyon hiszem, hogy ezekre a rendkivül szerteágazó kérdésekre belátható időn belül, elméletileg /fizikailag/ is szabatos és a gyakorlat szempontjából is elfogadható módon választ lehet adni. líarad t ehát egyedüli útként a gyakorlati tapasztalatokon alapuló empiria, amelyet ráadásul még mindig be fog határolni az anyagi lehetőség. Számithat ugyanis valaki a legszabatosabb módszerrel akármekkora fajlagos vízhozamot, a kivitelezésnél a meghatározó a rendelkezésre álló pénz lesz. Ez pedig burkolt formában ugy jelentkezik, hogy minden tervező tudja, melyek a mértékadó fajlagos vizhozam éppen szokásos értékei, s ezektől mennyiben térhet el anélkül, hogy terve ellen kifogást ne támasszanak. - 115 -