A Magyar Hidrológiai Társaság V. Országos Vándorgyűlése V. kötet, Összefoglaló előadások, határozatok, javaslatok (Szarvas, 1984. július 4-6.)

VITAINDÍTÓ ELŐADÁSOK - I. szekció. Mezőgazdasági üzemek vízgazdálkodása

Erre vezethető tehát viaaza az, hogy bár hidrológiai azámitáaok mindig kéazülnek, de azok mindig a főhatóságok által helyesnek tartott értékek körüli fajlagos vizszállitáat eredményeznek. Mindebből —ugy gondolom— két következtetést vonhatunk le: - igen fontoaak a megfigyelésre berendezett, úgynevezett kiaérleti területeken, illetve a vizrajzi törzshálózatban gyűjtött megbizható adato

k, amelyek módot adnak a ténylegea helyzet felméréaére; - elérkezett az ideje annak, hogy Várad

i. illetve az Orazágoa Vizügyi Hivatal utóbbi kezdeményezéséhez kapcsolódva menteaitaük a tervezőket a fajlagoa vízhozamok hiábavaló, a tulajdonképpen félre ia vezető azámitgatáaától, a e helyett meghatározott időre érvényes, orazágoa előiráaokat adjunk a különböző adottaágok között alkalmazandó fajlagoa vizhozam értékekre, illetve azok egyazerü meghatározáai módjára. z z z A vizrendezéa azerteágazó problémaköréből, e helyen utolaóként a belvizrendazere

k üzemével, illetve üzemeltetéaéve

l azeretnék foglalkozni. A régi táraulatok idejében ezek üzemeltetéae az érintett birtokosok közöaaégének a kezében volt, a a kultúrmérnöki hivatalok caupán a szakmai felügyeletet látták el. Rendkivül hasonló megoldáat alkalmaztunk tehát, mint amelyik például Hollandia haaonló azervezeteire jellemző, ahol egyea táraulatok ma már caaknem 4oo éve, a XVT. azázad közepétől közmegelégedésre folyamatosan működnek. - 116 -