A Magyar Hidrológiai Társaság V. Országos Vándorgyűlése V. kötet, Összefoglaló előadások, határozatok, javaslatok (Szarvas, 1984. július 4-6.)

VITAINDÍTÓ ELŐADÁSOK - I. szekció. Mezőgazdasági üzemek vízgazdálkodása

Szó volt már arról is, hogy a mi szakmai szempontból jó, s csaknem loo éves múlttal rendelkező társulataink egyéb okokból 1945 után megszűntek, hogy egy teljesen központosított szervezetnek adják át helyüket. Az élet azonban csakhamar megmutatta, hogy a területi érdekeltség kikapcsolása nem volt helyes. Ezért —bizonyos mértékig megváltozott hatáskörrel, igy például az ármentesitésnek és az érvédelemnek állami feladatként történő megtartásával— később ismét társulatokat hoztunk létre. Nem h iszem, hogy ma mér bárki is kétségbe vonná annak helyességét, hogy az árvédekezés és az ármentesítés véglegesen az állami feladatok közé sorolódott. Egy-egy nagy árviz ugyanis nem csak egy szük területet, hanem egész országrészeket veszélyeztethet, s igy kivédése legalább annyira politikai, mint szakmai kérdés. Már távolról sem ilyen egyértelmű azonban a helyzet a belvízrendszerek vonatkozásában, ahol a védekezésért ma már három szervezet is felelős: a nagyüzemek /a saját kezelésű hálózatukért/, a társulatok /a kezelésükbe utalt rendszerekért/, s a vizügyi igazgatóságok /az úgynevezett állami főművekért/. Ezek az adminisztratív uton feldarabolt hálózatok azonban a vizek levonulásának a törvényszerűségeit tekintve, vagyis müazaki szempontból természetesen egységes egészet képeznek. A különböző részeiken történt beavatkozások kihatnak a csatlakozó szakaszok üzemére is. Az adminisztratív uton megosztott felelősség ilyen módon gyakran illuzórikussá válik, s egy-egy nedves időszakban a bekövetkezett károk okának átháritására többször jelentős erőfesz

itéseknek lehetünk a tanúi. A belvízrendszerek jelenlegi hármas felosztása tehát csökkenti a felelősségérzetet, s gyakran nem károk okainak - 117 -