A Magyar Hidrológiai Társaság V. Országos Vándorgyűlése IV. kötet, X. Vízminőségi szeminárium (Szarvas, 1984. július 4-6.)

BEVEZETÉS Jelen időben folyó technikai forradalom során hagyományos iparágak és a mezőgazdaság gyorsütemű fejlődése, áj iparágak megjelenése népgazdasági előnyök mellett károsan hat a mindenkori természeti egyensúlyra. A káros hatás az áj technológiák bevezetésével, új anyagok alkalmazásával, továbbá más utakon jön létre. A hatás legtöbb esetben olyan mértékű, hogy a természet az öntisztitóképességével nem tudja követni az elszennyeződé

s ütemet. Ebből következik, hogy a vízgazdálkodás során a népgazdasági érdekeket a mindenkori természetes állapottal összevetve szabad csak érvényesíteni. Ez azonban nehezen valósitható meg. Gyakran fel kell adni a természeti egyensúlyra való törekvés elvét azzal az irányzattal szemben, hogy a piaci mechanizmus hatására a gazdasági növekedést mégha az a hulladékaival károsan is hat, előtérbe kell helyezni. E két gyakran ellentétes folyamat egységét megteremteni csak fejlett vízgazdálkodással lehet. Az ellentétes folyamatok szabad folyása olyan zavart okozna a természetes egyensúlyi folyamatokban, amely jelenleg beláthatatlan az ember számára. Az egység megteremtése érdekében korlátokat kell felállítani, amelyek egyértelműen, érthetően, célratörően meggátolják a természet elszennyeződését. Ezeket a korlátokat úgy kell felállítani, hogy késztessék a műszaki fejlesztőket, hatóságokat, beruházókat, a tervezőket, kivitelezőkot, üzemelőket a természeti egyensúly megőrzésére, új egyensúlyi szintek létrehozásának elősegítésére. Ebben a folyamatban a műszaki szabályozásnak nagy szerepe van. Ezt a szerepet, ott már jobban látják, ahol a gazdasági fejlődés kapcsán nagymértékű környezetkárosodás lépett fel. Ott keresik, a piaci mechanizmus szabályozó szerepét helyettesítő szabályozási formákat. Hazánkban megvannak a műszaki szabályozás személyi, - M»8 -