A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Melioráció (Győr, 1983. június 29-30.)

számolunk be. 1. AZ ELŐREÜELZESRE SZOLGÁLÓ ÁLTALÁNOS ÖSSZEFÜGGÉS A belvizi elöntést befolyásoló számos hidrometeorológiai tényezőt két nagy csoportba soroltuk: a vizterheles (VT) és a vízbefogadóképesség (VB) csoportjába. Vízterhelés alatt azt a vízmennyiséget értjük, ami közvetlenül kiváltja a belvizet, vízbefogadóképességen pedig azt, amit a talaj - a belvizet előkészítő tényezők alakulásától függően - be tud fogadni. Nyilvánvaló, hogy minél nagyobb a vízterhelés és minél kisebb a vízbefogadóképesség, annál nagyobb lesz a maximális belvizi elöntés (F ). VT-t és VB-t független változónak tekintve v max a regressziós egyenlet általános alakja a következő-képpen irható: A négyzetreemelés VT szerepének erősítését szolgálja (tapasztalataink szerint szorosabb kapcsolatot eredményez). 2. A VÍZTERHELÉSI ÉS A VIZBEFOGADÓKÉPESSÉGI MUTATÓ SZÁMÍTÁSA A VT és VB számításánál nem törekedtünk a konkrét vízterhelés és vízbefogadóképesség - túl nehéz feladatnak tűnő - meghatározására, csupán ezekkel arányos mutatókat akartunk előállítani. A mutatók számítására szolgáló képleteket több változat regressziós vizsgálatával határoztuk megj végeredményül a legszorosabb kapcsolatot mutató változatot fogadva el, 2.1. Számítás a téli-tavaszi belvíz középtávú előrejelzésénél A vizsgált 1956-1982. évi időszakban 22 olyan év volt, amikor téli-tavaszi belvíz keletkezett. Mivel az elöntési maximum, ill. az ezt megközelítő elöntés 18 esetben február hónapban alakult ki, a vízterhelési mutatót a januári adatokból számítjuk: 22