A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Melioráció (Győr, 1983. június 29-30.)

VT = C

T - 0,5P

t + hó I I max ahol Cj - januári csapadékösszeg (mm), Pj - januári párolgási összeg (mm), h

ómax " "'axinális hóvastagság januárban (cm), A vizbefogadóképességi mutatót a talajvízállás és a párolgással csökkentett előkészítő csapadék különbségeként számítjuk: VB = tv - 1.4(C

X

I - 0.5P

X

I • C

XI

I - 0.5P

X1

I) ahol tv - januári közepes talajvízállás (cm a terep alatt), C

X

I - novemberi csapadékösszeg (mm), PXI " novemberi párolgási összeg (mm), C

XI

I - decemberi csapadékösszeg (mm), PXII ~ decemberi párolgási összeg (mm). Párolgási összegen a szabad vízfelület párolgását értjük, melyet mérés hiányában (a téli hónapokban) a Mayer-féle képletből határozhatunk meg. 2.2. Számítás a téli-tavaszi belvíz rövidtávú előrejelzésénél A rövidtávú előrejelzésre azt az időpontot ragadhatjuk meg, amikor a belvízi elöntés kezdetét veszi. A téli-tavaszi elöntések rendszerint hóolvadásből keletkeznek, s a léghőmérséklet 0 UC fölé emelkedésekor jelennek meg. Ez az időpont a kezdete a hóvastagság erőteljesebb csökkenésének is. Az ebben az időpontban fennálló hóréteg - vastagságot a vízterhelési mutató legfontosabb tényezőjének tekintjük, s kritikus hóvastagságnak nevezzük. A mutató kialakításánál igyekeztünk a hó víztartalmát befolyásoló legfőbb tényezőket számításba venni, s az olvadás folyamatára is tekintettel lenni. Természetesen csak olyan tényezőkre gondolhattunk, amelyeket 23