A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Árvízvédelem (Győr, 1983. június 29-30.)
1. A JÁRATOS ELŐREJELZÉSI KÓDSZEREK BÍRÁLATA Az árhullámok előrejelzésének - szinte a szakirodalomnak az egészéből látható - alapgondolata az, hogy a főfolyó és a fontosabb mellékfolyók felső vizmércéin kialakult jellemző /pl. tetőző/ vízállás, vizhozam, vagy idő adatokat, vagy a csapadékhullás, ill. hóolvadás alkalmas adatait olyan oko knak fogjuk fel, amelyeknek okoza tai a főfolyó alsó vizmércéin várt jellemző vizállás, vizhozam, vagy idő adatok. A feltételezett okok nyomán adjuk meg az összefüggést jellemző matematikai alakzatok független változói t, s determinisztikus vagy sztohasztikus módon előállitott egyenleteinkből kiszámitjuk az okozatnak tekintett jelenségek jellemző számértékei t. A Tisza általunk értékelt árviztörténeti adatai annak kétségbe vonására adtak alapot, hogy a Felső-Tiszán vagy a Felső-Tisza mellékfolyóin nyert jellemző értékek okként befolyásolhatják a Közép- vagy az Alsó-Tiszán bekövetkező árvizi eseményeket. Az árvizi okok felülről-lefelé terjedésének ellen nem őrzött puszta feltételezésével ugyanis a következő tapasztalt jelenségek nem voltak összeegyeztethetők: a./ Két vagy több, felülről induló árhullám összeolvadása, vagy egyszerűen csak: elenyészése. Ilyenkor nem tudható, hogy a több lehetséges közül melyik felső jellegadattól függ az alsó - ha az egyáltalában bekövetkezik. b./ Az egyediként indult, vagy a levonulás során egyesült árhullám két- esetleg több részre szakadása és egymást követő több árhullám kialakulása. Ilyenkor az nem dönthető el, hogy melyik alsó jellegadat hozható összefüggésbe valamelyik felsővel. cJ A Tisza alsó vizmércéin bekövetkező, a felső vizmércék tetőzéseit megelőző tetőzések. Itt a feltételezett okozatnak meg kellett volna előznie az állitólagos okot. Tapasztalataink arról győztek meg, hogy elméleteinket a Tisza tényleges viselkedése nyomán kell kidolgoznunk. 63