A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Árvízvédelem (Győr, 1983. június 29-30.)
2. A FOLYÓ-VIZSZUT TERMÉSZETES DUZZASZTÁSAI ÉS SÜLYLYESZTÉSEI A Tiszának, vagy a hozzá hasonló, kis esésű és sok mellékfolyós vízfolyásoknak a vizszine még akkor is duzzasztott, vagy süllyesztett állapotban van, ha a vízmozgás - ami meglehetősen ritka - történetesen permanens. Ennek az az oka, hogy már az első jelentékenyebb mellékfolyó vizhozamát mindenkor hozzá kellene igazitani a főfolyó vizhozamához, annak elérésére, hogy a vizfolyás egyesült szakaszáról se duzzasztás, se sülylyesztés ne jusson vissza akár a főfolyó felsőbb szakaszaira, akár a mellékfolyóra. Több mellékfolyó esetén már egész szabályozási rendszer volna szükséges a permanens, állandó sebességű vizfolyási állapot beállításához. A mellékfolyók vizhozamát a természet véletlen jelenségei befolyásolják, igy a fő- és a mellékfolyók egymásra duzzasztása ill. süllyesztése mindennapos jellegzetesség. Ki kell emelnünk, hogy a most leirt duzzasztás! és süllyesztési folyamat természete s, tehát nem a folyóba épitett duzzasztómüvek mesterséges hatásának eredménye. A vizszin duzzasztott vagy süllyesztett állapota az egyváltozós vizhozam-vizállás összefüggés érvényességét megszünteti, pontosabban: átalakítja. A Tiszánál emiatt a "közömbös" állapotra érvényes, ideális vizhozamgörbe szinte sohasem használható. így van ez a kisesésü mellékfolyóknál is. Korbély József már 1915-ben, Eenedek Pál pedig 1935-ben emiitette, hogy a Körös vízállásait egyaránt emelheti a folyó önálló árhulláma, vagy a Tisza visszaduzzasztása. A mellékfolyók a főfolyó miatt, a Tisza, mint főfolyó, befogadója, a Duna árhullámai miatt egy időre elveszíthetik hidrológiai önállóságuka t, de ez a főfolyón saját mellékfolyói tevékenysége következtében is megtörténhet. A hidrológiai önállóságot megbontó hatás azonban alu lról-f elfel é terjedő! 64
