A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Árvízvédelem (Győr, 1983. június 29-30.)

ez azonban a csekély időelőny és a bizonytalan előrejelzési lehetőségek miatt nem lehetett eredményes. A töltésszakadásokon át kitört viz, a jobbparton a védtöltés mentén különösebb károkozás nélkül, a Lánka patak völgyében Pépócig, riajd innen Várkeszőig vonult le, ahol mesterségesen átvezették a Marcal völgyébe. A balparti szakadáson kifolyó viz, Uraiéjfalu-Mick-Répcelak irányában vonulva, különösen nagy károkat okozott Répcelakon, elöntve a Répceárapasztó-Rába szögletét. Az árvízszint több helyen, Gobor-Arpás és Árpás-Győr között, elérte a védtöltések koronáját, ahol az átszakadást intenziv védekezéssel sikerült elháritani. Az 19G5. évi árvizi katasztrófa tapasztalatai alapján a feladatok súlyozása mellett, azonnal megkezdték az érintett Rába menti árvízvédelmi vonalak erősitését. A negyedik és ötödik ötéves tervidőszakban teljes biztonságra kiépültek a Győr-Árpás közötti rábai és Marcal-menti töltésszakaszok, helyi erősítéseket vécézték Győr-3obor között a legkritikusabb pontokon, és egyenlő biztonságra kiépítették a Répc'e-árpasztó töltéseit. Nem változott ugyanakkor az árvízvédelmi töltések helyezete, Sobor és Sárvár között és a kiépítettség mértéke a legkritikusabb szakaszon Ragyogó felett, a helyreállitásoktól eltekintve, azonos az 1365. évi állapotokkal. A védelmi biztonság mértékét számszerűen kimutatni nem lehet, de egyértelműen csökkentik az árvizi előrejelzési bizonytalanságok és ragyogói hid feletti ártér benőttségi viszonyai. Az elmondottakból egyértelműen levonható az a következtetés, hogy a Rába folyón 1965. évi körülmények hatására kialakuló 259