A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Árvízvédelem (Győr, 1983. június 29-30.)

felfelé a töltés végéig /82+600 fkm/ a töltéskorona magassága nem éri el a mértékadó árviz szintjét. A jobbparton helyi magassági hiányokkal rendelkező egyenetlen a koronaszint a 43+500-75+000 fkm között. Ez alatt a töltés kiépitettnek tekinthető. A 75+000 fkm felett viszont a mértékadó árvizszint meghaladja a töltéskoronák magasságát. 1.2 A védelmi helyzet A Rábán a jelenlegi állapotukban kiépitett árvizvédelmi töltések, árvizi katasztrófát okozó terhelést 1965 évben kaptak. Az 1965. évi árviz során, a bal oldalon Rábapaty térségében a jobb oldalon Sitke község alatt, kb. 5 - 5 km hosszban az árhullám magassága meghaladta a töltéskoronákat és a viz átbukott a töltésen. A töltésmeghágás következtében először a balparti töltés, a 80,01 - 80,045 és 73,040 - 73,080 km szelvényeknél, majd mintegy 2 órával később a jobbparti töltés két helyen, 79,45 - 79,46 km és 78,74 - 73,780 km szelvények között átszakadt. Az árhullám hevességét és a Rába vizjárását is jellemzően, a sárvári vizmércén 12 óra alatt közel 2,5 m-t emelkedett a vizállás. Az áradási intenzitás kezdetben 8 cm/óra volt, majd a nyilt árteret keresztező Szombathely-Budapest vasútvonal átszakadása után egy óra alatt 1,0 m-t áradt a sárvári vizmércén a viz. A vázolt természeti körülmények és események együttes hatására, Szentgotthárd alatt a baloldali mellékfolyók és a Rába árhullámai összetalálkoztak, ennek következtében, a rábai vizállások a körmendi, sárvári és árpási viznércéken meghaladták a korábbi maximumokat. Az árvizvédelmi szolgálat megkísérelte a Ragyogó - Sárvár közötti szakaszon, nyúlgátak épitésével a töltések magasitását. 258