A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Árvízvédelem (Győr, 1983. június 29-30.)

1. BEVEZETÉS A magasan tetőző, da különösen a hosszú ideig tartó árvizek legjellegzetesebb, s a töltésszakadás elkerülése esetén egyúttal legnagyobb károkat előidéző megnyilvánulása a mentett oldali fakadóvizek jelentkezése. De jól ismert - különösen a Szigetközben - az is, hogy a gátszakadások jelentős részét neu a gátte3t hibái vagy hiányosságai, hanem a töltés altalajában megindult szivárgás és kimosódás okozta. Elgondolkoztató, hogy mindezek ellenére árvízvédelmi rendszerünk és védekezési módszerünk mennyivel többet foglalkozott é3 foglalkozik még ma is a vádvonal terepszint fölötti részével. Hadd említsek mindjárt kát példát! Hosszú szakaszokon építettünk töltést a vízoldali fedőrétegből, gátat emslve a falszini elfolyásnak, de utat nyitva a fokozott szivárgásnak. Védekezési gyakorlatunkban ma is előkelő helyet kapnak az ellennyomó medencék, pedig ezek építésével is a fedőréteget gyengítjük, és ráadásul szinte törvényesítjük a fakadóvizek et. Kétségtelen, hogy a töltés alatt szivárgó vizek megcsapolása nem olyan kézenfekvő feladat mint a mederből kilépő víz gátak közé szorítása, de a külföldi példák mellé ma már felsorakoztathatók a tározós hazai tapasztalatok, melyek alapján az árvízvédelemben is javasolhatjuk ezt a megoldást. 2. ALAPKÉRDÉSEK Mialőtt azonban említést tennénk az üzemi tapasztalatokról, érdemes tisztázni néhány alapkérdést. 164