A Magyar Hidrológiai Társaság IV. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Árvízvédelem (Győr, 1983. június 29-30.)

Miért nem javasoljuk a töltés alatti vizeknél is a szigetelést? Tény és való hogy a mederfenék szigetelésével vagy a vizvezető réteg teljes lezárásával hatásosan megszüntethető minden szivárgási probléma. De ha el is tekintünk a megoldás műszaki és pénzügyi nehézségeitől, marad egy jelentős ellenérv: beláthatatlan következményekkel járhat a folyó és a talajvíz kapcsolatának megszüntetése. Hogyan egyeztethető össze a buzgárveszély és a megcsapolás? A Szigetközben árvízvédelmi előírások tiltják a töltéshez közel haladó belvízcsatornák szivattyúzását ha a külső és belső vízállások különbsége egy adott értéket meghalad. Megfigyelték ugyanis hogy a vízszintkülönbség növekedésével szinte "forrásba jön" a csatornák feneke, ami veszélyes buzgárosodáshoz vezethet. A szivárgás fajlagos hozama és a csatornák beáramlási felülete ismeretében a leírt jelenség elméletileg is jól követhető, 3 ugyanezzel a módszerrel meghatározhatók azok a csatornaméretsk is, melyek mellett buzgárosodás még egyáltalán nem okoz gondot. Mikor van szükség egyáltalán megcsapolásra? Inkább a Tisza menti területekre jellemző megfigyelés, hogy néhány az árvízszintnél jóval alacsonyabban fekvő területen még tartós áradás mellett sem jelenik msg a fakadóvíz. Ha ilyen helyen is megcsapolórendszart építünk,magunk nyitunk utat a fakadúvizeknek. Bár ez az utóbbi hslyzet nem rossz, csak fölösleges szivattyúzási költségtöbbletet eredményez, mégis meg kell - és meg is lehet - határozni azokat a szakaszokat ahol a fedőréteg kellő biztonságot nyújt a fakadás és buzgárosodás ellen. 165