A Magyar Hidrológiai Társaság III. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Vízépítés (Debrecen, 1982. június 23-25.)

Péter Gábor: Üzemi vízgazdálkodás értékelésének fejlődése, fontosabb mutatók és azok hasznosítása hazánkban

mind jelenleg, mind a jövőben. A gazdasági élet temészetes velejárója, hogy az üzemek mind az előállított termékeiknél; mind egyéb nélkülözhetetlen segéd anyagnál is /pl. viznél/ a gazdaságosságra törekszenek és az optimumot keresik. lóin • denütt, ahol nincs egyéb kényszer szabályozás, ott csak a gazdaságosság a döntő. így hiába való feltételezni az üjenú vizgazdálkodás magas fokát pl. a min. frissviz igénybevételét, többszöri vízhasználatot, vizvisszahütést stb-t, amig adott helyen az üzem részére bőven áll i>endelkezésre viz, c. használt vizsel a folyót számottevően nem szennyezi és vizellátását jóval olcsóbbcn és egyszerűbben meg tudja oldani /pl. nagy folyó melletti hőerőmű/. Ebből az is következik, hogy ahol a szabályozások már elavuitek, és nem ösztönöznek anyagilag pl. közüzemi vizmütől olcsóbban kapnak vizet, vagy elég nagy kontingenssel rendelkeznek, uJgyancsak nem várható cl az üzemtől a belső vízgazdálkodásának korszerűsítése. Tehát az üzemi vízgazdálkodást mindég az előbbi szempontok figyelembevételével kell néz.ni és értékelni. Az előbbiekből is látható, hogy az üzemi vizgazdálkodás hazánkban már az ötvenes években elkezdődött, vizkészlet szempontjából kedvezőtlen telepitésü ipari üzemeknél. Elsősorban erőmüveiméi, acélműveiméi, vcyyi müveknél. Ez folytatódott egyéb más ipari üzemnél, mint pl. cukorgyárak, kőolajfinomitók stb. /!/• Tehát ellentétben minden olyan állitással, mintha csak az utóbbi időben kezdődött volna el az üzemi vízgazdálkodás nem helytálló, hisz már 1963. okt. 14-15-i Vízellátási ICongreszszuson Budapesten az eddig elért sikeres eredményekről számolhattak be az előadók. Abban az időV=n a vízellátás tervezők voltaic olyan helyzetbe:.-.