A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése VI. kötet, Balneológia – Balneotechnika (Pécs, 1981. július 1-2.)

DR. LENGYEL LÁSZLÓ: A fürdőfejlesztés eredményei és iránya Somogyban

és magénnyaraló férőhely kiépítése is. Lényegében már 1960. körül felismerést nyert, hogy a Balatonra koncentrálódó fejlődés olyan zsúfoltságot idézhet elő, amely a táj üdülési vonzerejét leronthatja, tönkre teheti. A koncentráció ellensúlyozására tett erőfeszítések, intézkedések azonban nem hozták meg a kivánt hatást. Hatottak a "szabályozók" és a külföldi példák: az idegenforgalmi /kereskedelmi és vendéglátó/ szervek befektetéseik megtérülését szorgalmazva továbbra is reklámozták a "Balaton által felkinált adottságokat", s a helyi tanácsok pedig - az OTP közreműködésével - "parcelláztak". Ezek eredményeként a somogyi partszakasz - az 1970-es évek végére - szinte összefüggően beépült. /A fejlődést jól érzékelteti, hogy a balatonparti fizető- ós szabadstrandjaink forgalma az 1961. évi 692769 főről 1979-re 2694368 főre /388,9 %-ra/ növekedett./ Súlyosbítja a problémát, hogy az idényszerüségen változtatni nem igen tudtunk. A főidényben - az őslakossági szám - átlagosan meg ötszöröződik, s hétvégeken pedig nyolc-tizszeresére növekszik. /A somogyi parton a főidényben egyidőben jelenlévő népességet 260-270 ezer főre /hétvégeken 435-470 ezer főre/ becsülhetjük. A térben ós időben koncentrálódó idegenforgalom - társulva más összetevőkkel - kihatásai /környezetromboló hatásai/ "szembetűnően" kezdtek Jelentkezni és azok az utóbbi időben fel is gyorsultak. Napjaink feladata a regeneráló és önregenerálódó képességének visszaadásai A Balatonra irányuló idegenforgalom közvetlen eszközökkel való korlátozására reális lehetőségek ninceenek;ezért valóban nem tehetünk mást, mint - időben és térben - széthúzni ezt a forgalmat, és - tehermentesítése érdekében - ujabb üdülőövezeteket kell feltárnunk, bekapcsolnunk az igények Jobb kielégitése érdekében, vigyázva, hogy ezek esetében már ne méretezzük tul a befogadóképességeket! 3.2. Egyéb szabadvizes területeink f ürdőkulturá.la. A megye többi szabadvizei /Dráva, Kapós, Rinya, stb./ fürdőkulturája kialakulásáról kevés forrás anyag lelhető fel. Minden bizonnyal használták ezeket a folyókat, patakokat is fürdőzésre. Egyes források szerint /3/ a Rinya pl. sok melegforrásban is bővelkedett, s vize gyógyvíznek is rendkívül alkalmas volt. Főként a városi rangra emelkedett megyeszékhely polgárai igényelték a fürdőzés lehetőségeit; a jobb módúak ehhez a feltételeket Fonyód és környékén igyekeztek biztosítani, mig a kispolgárok, szegényebb rétegek figyelme a városon keresztül folyó Kapós folyó és Malom-árok felé fordult. A századforduló táján ós azt követően még egy-két évtizedig nyári fürdőzésre és úszásra a Malom-árok egyik - beugrásokkal kimélyített - szakasza szolgált /8/. /Később erre épült ki a tüskevári "Már;ozó", ahol a kaposvári lakosság már erre a célra épült medencében lubickolhatott./ A város donneri részében az emiitett időszakban egy 20x10 m-es gödör képezte a másik "uszodát", s ezt a Kapós folyó vize táplálta. Mindkét "uszoda" - az 1920-as-30-as években korszerűsítésre került. Kiépültek a strandok, azonban a tüskevári strand a II. vh. alatt tönkrement. Kád és gőzfürdő /tisztasági fürdő/ a századforduló előtt csak Kaposváron létesült; az első fürdőház /kádfürdő/ 1850-ben létesült /3/, amit 1898-ban a városi gőzfürdő váltott fel, s ez az 1960-as évek közepéig töltötte be a város tisztasági fürdő szerepét. Ma már ezek a folyók, patakok - az ipari és mg-i szennyeződéseik folytán - fürdőzésre alkalmatlanok. De a helyükbe lépő - artézi, vagy hálózati 84