A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése VI. kötet, Balneológia – Balneotechnika (Pécs, 1981. július 1-2.)
DR. LENGYEL LÁSZLÓ: A fürdőfejlesztés eredményei és iránya Somogyban
hidegvíz-ellátásra épülő nem balatonparti - strandok - uszodák forgalma ie visszafejlődést jelez: évés szinten: 1000 főban : %-ban : 1965-ben 69.2 100.0 1970-ben 211.5 305.6 1975-ben 127.3 183.9 1979-ben 94.5 136.6 3.3. Termátfürdőink fürdőkulturá1a. • I Ol A mesterséges uton feltárható melegvizek hasznosítására az első lépések megyénkben a századforduló után történtek meg. A korábban emiitettek alapján talán nem tekinthető véletlennek, hogy az első ivó- ós termálviz nyerés céljából törtónt lemélyítésre a Rinya partján /Nagyatád: 1906/ került sor. A 403 m-es mélységben feltárt 25,5 C° hőfokú 100 liter/perc hozamú /715 mg/l ásványi anyagot tartalmazó / egyszerű termálvizes - az 1907-ben megalakult Részvénytársaság - fürdőépületet emelt. A fürdő 3 közös termálmedencéből, 6 db süllyesztett majolika kádmedencéből és pihenő helyiségből állt. 1931-ben történt a fürdő II. sz. kútjának bnélyitése, mely 664 m mélységből 45 C° hőfokú 171 liter/perc hozamu /1276 mg/l ásványi anyagot tartalmazó/ hidrokarbonátos-alkálikus hévizet tárt fel. A korabeli források szerint a fürdő élénk látogatásnak örvendett: 1937-ben feltételesen gyógyfürdővé nyilváni tották. A felszabadulás után lényegében Nagyatád tisztasági fürdő szerepét töltötte be. Az 1935-36-ban beindult szénhidrogén kutatások sorozatban tártak fel gazdag termálviz kincseket, de hasznosításuk érdekében nem történtek intézkedések . A terinális vizek "csodás" hatását Somogyban is az egyszerű emberek fedezték fel újra. A fúrások alkalmával kifolyó, s levezető árkaikban felhalmozódó termálvízben "bóklászó" "kiváncsi" falusiak ós betegszabadságon lévő frontharcosok kezdték észrevenni, újból felfedezni ezen vizek, iszapok jóságát, gyógyító hatását. .„ Csokonyavisontán az 1943-ban 1517 m-re lamélyitett szénhidrogénkutatós tárt,, fel 75 C° hőfokú, 250 liter/perc hozamú /3522 mg/l ásványi összetételű/ aljfélihidrogén-karbonátos /Jódos/ hévizet. A felszabadulás után - a háborús évek végén szerzett tapas^Válatok ismeretében - a falu lakossága összefogott és ,társadalmi munkában kitisztitotta a belvizlevezető árkot, melyben továbbra is elfolyt a megnyitva hagyott termálkút,,,,hévize, s ebben fürdőztek /keresték a gyógyulást/ a környező falií&isk. Altéli zord időt kivéve, tUpéigeket hozó vpupfe ... ezekerek százai álltak a gyógyforrás környékén. A fürdőzők az árok*'gyégyiszapját" fájó test részeikre 1' H^kfäk-l' s azt tapasztalták, hogy néhány napi fürdés ós pakolás után fájdalmaik^'éíiyhültek. A gyógyulások hire "szájról-széjra" szállt, s egyre több gyógyulásra vágyó embar kereste fel a "gyégyíái'kot'*-; /1948-ban pl. egy-egy vasárnap már 1800-2000 db jJegyet is eladtak.V Az 1950-es évek közepétől kiszélesedett megyénkben e szénhidrogén kutstás, s a fúrások többnyire ujabb hévizkincseket is feltártad/A szabadon elfolyó tormális vizek hasznosításában szerzett konkrét "tapasztalatok" a lakos!iég széles néprétegeit "aktivizálta", s akik aztán tettekre ösztönözték a helyi 85