A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Árvízvédelem – Belvízvédelem (Pécs, 1981. július 1-2.)

megkaptuk az előrejelző program un, vezérgráfját. Ez a felépitós - a modell összefüggéseinek jobb nyomonkövethetőségén kivül jelentősen megkönnyíti az esetleges módosítási, bővítési feladatok elvégzését. Ezek a módosítások, átprogramozások egyaránt érinthetik a programrendszer egészét - tehát á transzformációk kapcsolódási rendjét - ós az egyes transzformációk belső felépítését is. Ezért nem lett volna célszerű az egyes transzformációkat végző rutinokat mereven összekapcsolni, mert igy egy-egy változás Jelentős programrészeket érintett volna, szükségessé téve azok részleges vagy teljes átírását. Ennek elkerülésére - a problémára orientált programozási nyelvek alapelvének megfelelően - az egész programrendszert önmagukban is kerek egészet alkotó és viszonylag zárt szegmensekből építettük fel, azaz - lényegében - kidolgoztunk egy erre a problémára orientált programozási nyelvet. Ezen munka során az egyes szegmensek nagyságát és az általuk elvégzendő feladatokat - a hidrológiai modell tagoltságának megfelelően -, a rutinok alkalmazásával szükségszerűen jelentkező futásidő növekedés minimumra történő csökkentésére törekedve határoztuk meg. Az alkalmazott közös adatátviteli mezők felépítését, tagoltságát és nagyságát elsősorban a legegyszerűbb eljárás - hívást biztosító - ós ezáltal egyre növekvő bonyolultságú - adatátviteli ós hivatkozási rendszer szabta meg. A memóriával történő takarékosságot a megfelelő szervezés ós a lehetséges helyolcen alkalmazott INTEGER-REAL konverzió biztosítja. A fenti megoldások eredményeképpen az egyes programszegmensekből mint építőkockákból rakható össze a teljes rendszer. Igy a modell egy transzformációjának megváltoztatása csak egy építőkocka kicserélését teszi szükségessé, és a teljes rendszer módosítása is csak az egyes modulok más sorrendben történő összerakást jelenti, amely még a számítástechnikában kevésbé járatos szakembernek is csak viszonylag gyorsan ós egyszerűen elvégezhető feladatot jelent. A javítóprogram felépítése megegyezik az előrejelzőprograméval. A csapadékadatok javítását a lofolyástranszformációt számító eljárás végzi önszabályozó rendszerben. Elöször előrejelzést számit, majd a számított és tényleges értékek segítségével automatikusan módosítja a csapadékidősort, majd ennek alapján új előrejelzést készít. A szükséges további korrekciókat, számításokat az eredmények kiíratását biztosító program ugyancsak automatikusan végzi. Ez a megoldás - a jelentős memóriaigény megtakarításon kivül - azt eredményezi, hogy valamennyi olyan szolvénynél végrehajtódik a javítás, ahonnan vizállásadatolc érkeznek. A programrendszer memóriaigénye mintegy 8 K, futási ideje 1,5 perc. 3. Az eredmények értékelése Számitógépes futtatásokat a Zagyva-Tarna rendszerben 1978. május 7-13. között levonult árhullámra végoztünk. Az árhullám Jászteleknél mintegy 3 m-es vízállás emelkedést jelentett. Az alkalmazott paramétorolcot az X—XI. táblázatokon közöltük. 95