A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése III. kötet, Árvízvédelem – Belvízvédelem (Pécs, 1981. július 1-2.)

A fent leirt vizsgálatok értékelés« alapján és a stabilnak tekinthető marcaltői adateorra vonatkoztatott márcekapcaolatok azarint korrigáltuk a többi vízmérce vizálláeértékeit. A javított időaorok min, 70 %-os szignifikancia szinten homogénnek bizonyultak. Az 50-ss évek előtti vizhozamméréeeket korrigált vlzélláesal falraktuk a megbízhatónak itélt Jelenlegi vizhozamgörbékre, azok 11lsszkedéee a korrekció halyeeeégéra mutatott. Az azak után előállított tetőző vizhozam áa árhullám víztömeg időaorok agymáesal öeezhangban voltak ás a homogenitáevizsgálatok alapján matematikal-statisztikai feldolgozásra alkalmaanak bizonyultak. Mint a felsorolt páldák mutatják, az archiv anyagok egyes esetekben megerőeitik az adateor javításánál alkalmazott hipotézi8t, da ennek ellenkezője is bekövetkezhet. A teljesség igénys nélkül kívántunk rámutatni arra, hogy intézményeink irattára ós tervtárainkban, de sok esetben már nyugdíjban lóvő kollégáink egyéni feljegyzéeei között aranyat érő anyagok lehetnek. A 70-es évek elején falmerült a vízfolyás monográfiák újbóli megvalósításának ötlete - többek között a célból la, - hogy a korabeli feljagyzéeeket, illetve a fejekben lévő tapasztalatokat Ö8szegyüjtsük a jelen ée a jövő ezémára. Azóta agy évtized múlt el, de sajnos ez alatt az idő alatt le eok "nagy öreg" távozott el tőlünk, akik emlókeiket, tapaeztalataikat már nem adhatják tovább. A honi folyamszsbályozások hőskora már oly távol van, hogy azokból az időkből már csak Írásos emlákek feltáráeát remélhetjük, laeean már az 50-ee évek nagyszsbésu árvizmsntssitési-, folyamszabályozási munkáinak tervezéet végzői la a nyugdíjas korhoz érkeztek, de bizonyára szivaaen adják át tapaeztalataikat a stafétabotot tovább vivőknek. A Magyar Hidrológiai Táreaeág tagságának egyik legaktívabb részét vonhatnánk be • nemee munkába. Ennek a gondolatnak a felvatéee volt dolgozatunk fő célja. 80