A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Hidrogeológia (Pécs, 1981. július 1-2.)

HEYDUCK GYÖRGY–LIEBE PÁL: A mélységi vízkutatás és megfigyelés műszerezettségi és módszertani kérdései

3. A mérési adatokból számítható kut- és rétepfridraulikai paraméterek A nyugalmi vizszint vag£ nyomás a legtöbb esetben közvetlenül mérhető, de egyes esetekben csak számitással határozható meg. Ha az előzetes próbaszivattyúzás időtartamához képest nincs elegendő idő a nyugalmi szint beállásának kivárására, akkor a vízszinteket vagy nyomásadatokat az ismert módon log /T+t//t léptékben felrakva, - ahol T az előzetes termelési idő, t a termelés leállításától mért idő - a pontokon át fektetett egyenes a log 1=0 helyen kimetszi a nyugalmi vizszint vagy nyomás értékét. Ezt az ismert módszert a gyakorlatban indokolatlanul ritkán alkalmazzák. A felszínen mért nyugalmi vizszint vagy nyomásadatból csak hosszúidejű leállitás után lehet a mélységi nyomást számítani, amikor a vizoszlop gáztalanodott és a hőmérsékleteloszlás a kútban megközelíti a geotermikus állapotot. Egyéb esetekben a termelés leállitása utáni tranziens folyamatok miatt a vizoszlop sűrűségeloszlását nem ismerjük megbizhatóan. A /egységnyi depresszióhoz tartozó vizhozam/ meghatározásánál ís gyakori probléma, hogy az egyes termeltetési lépcsőkhöz tartozó vizhozam vagy vizszint a vizsgálati idő alatt nem állandósul, igy rövidebb termeltetési időkhöz látszólag jobb fajlagos vizhozamértékeket kapunk. A fajlagos vizhozam ill. a vizhozamra kifejezett vizhozamegyenletek mellett célszerű a fajlagos depressziót ill. a depresszióra kifejezett alakú egyenleteket használni, mert igy a rétegben és a kut különböző pontjain fellépő fajlagos nyomásveszteségek /a, b/ egyszerűen összegezhetők. A paraméterek meghatározása kétismeretlenes elsőfokú egyenletrendszer megoldásával könnyen elvégezhető. A elterjedten a nyomásemelkedési ill. visszatöltődési görbéből határozzák meg az ismert T = o,183 Q/tgo<. , ill. k = T/m képletekkel, ahol tgoí. a visszatöltődési görbe meredeksége, m a rétegvastagság /2. ábra/. A módszer jól használható, ha az u.n. utánáramlás torzitó hatása már nem érvényesül, az esetek többségében ez lo perc után már fennáll. A visszatöltődési görbét a vizadó rétegek közötti függőleges átszivárgások is torzíthatják /HALÁSZ 1975, SZÉKELY 1977/, de az 1-2 órás nyomásemelkedési szakaszban ez a hatás az esetek nagyrészénél nem jelentkezik. A skinhatás és a szűrő okozta depressziót a kutszürőn belül mért és az előbbi rétegparaméterekből számított depresszió különbségeként határozhatjuk meg. A számított depressziót általában JACOB szerint határozhatjuk meg: s = aQ + bQ' ,2 o 39