A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése II. kötet, Hidrogeológia (Pécs, 1981. július 1-2.)

AUJESZKY GÉZA–BAKONYI SÁNDOR–DR. SCHEUER GYULA: Az egri gyógyforrások védőterületének kialakítási szempontjai

Az egri gyógyviz genetikailag a nagy terlileti elterjedésü un. bükki nyitott hideg karszt_és termális_karsztviz tároló rendszerhez kapcsolódik. Eredetét és vizutánpótlódását vizsgálva raegállapitható, hogy a források különböző hőmérsékletű és különböző minőségű karsztvizek keveredési arányának megfelelően magasabb hőfokú karsztvizek. A Bükk hegységben felszinen lévő karsztosodott kőzeteken keresztül a vízgyűjtő területre hullott csapadékvíz a mélybe szivárog és a hegység előterében mélybesüllyedt karbonátos kőzetekben felveszi utja során a tárolőkőzet hőmérsékletét. A mélyebben települő, felfelé áramló, magasabb hőmérsékletű héviz keveredik az átmeneti zónában mozgó alacsonyabb hőfokú karsztvizekkel /l/. Az É-ról áramló hidegebb, D felől jövő melegebb vizek mennyiségi arányai függvényében alakul ki azután a forrásokban mért tényleges vizhőfok. A vizutánpótlódás mértéke határozza meg a források vízháztartás! egyensúlyát. Iíiután a forrásterűletre érkező viz mennyisége egy meghatározott érték, a kitermelhető vízmennyiség nem korlátlan, hanem egy meghatározható érték. Az utóbbi évtizedekben véglett, az előzőekben ismertetett, céltudatos összefüggés vizsgálatok és forráshozam mérések egyértelműen bizonyitjálc - amit már Schréter Z. is észlelt - hogy az egri termáli3 karsztforrások és a területen lemélyitett víztermelő kutak között a hidraulikai törvényszerűségeknek megfelelően, a vizutánpótlódási viszonyok függvényében, a depressziós határokon belül közvetlen összefüggés van. A földtani és hidrológiai adottságok alapján mind a források és mind a kutak védelme érdekében egy közös egységes védőterület! előirás kidolgozása indokolt. Nem lehet a forrásokra és a vízmükutakra külön-külön védőterület! javaslatokat kidolgozni, mivel azok egy egységes rendszerből kapják vizüket. A védőterület kijelölésénél figyelembe kell venni azokat a vizföldtani adottságokat, hogy a hegység felől hideg, ill. langyos, mig az Alföld irányából a mélyebb szintekből a vizzáró miocén és oligooén kőzetek alól meleg vagy forró vizek áramlanak a források, mint legmélyebben fekvő vizkilépés felé, és esetet utjuk során hány helyen és milyen mártékben termelik ki mesterséges feltárásokkal /kutakkal/. A tapasztalatok alapján a gyógyforrások szempontjából különösen veszélyesnek Ítélhető az, ha az Alföld felől áramló melegebb vizeknél történik fokozott vizlcivétel. Ez csökkenti a forrásterület felé áramló meleg karsztviz mennyiségét, és igy a hidegebb vizek hatása jobban érvényesül, ami a források vizhőmérsékletének és a vizek balneológia! értékének csökkentéséhez vezet, vagyis a gyógyvizjelleg fokozatosan eltolódik a hidegebb karsztvizek felé. A források gyógyászati értékében az előbbiekben rögzítettek szerint nem okozhat a gyógyvizértékében károsodást a hegység peremi részein a hideg karsztviz kitermelé s, mert as esetleges depressziós hatás a gyógyviz jellegét nem veszélyezteti. A védőterületi előirásoknak nemcsak területi lehatárolást kell tartalmaznia, amivel a távolabbi vízkivételek depressziójából eredő károsodások kerülhetők el, hanem a kutak és források helyzetétől, műszaki állapotától függően a forrásterületen kitermelhető viz mennyiségére, a helyileg létesíthető depresszió mértékére is ki kell térnie. Az egri gyógyforrások védőterületének kialakitásánál feltétlenül szem előtt kell tartani a jelenlegi felhasználók érdekeit és azok távlati elképzeléseit éa terveit és ezen belül azt, hogy kik élveznek elsőbbséget a vízfelhasználás tekintetében. Továbbá a védőterületi megkötések nem lehetnek a fejlődés gátjai. Az illetékes hatóságok joga és kötelessége annak elbírálása, hogy a védőterület határán kivül, vagy akár belül milyen körülmények között engedélyezhető ijjabb karsztviz kivételek létesítése. 10