A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Hidrológia (Pécs, 1981. július 1-2.)

DR. DÁVID LÁSZLÓ: A lefolyási viszonyok és a vízgyűjtőfejlesztés kölcsönhatása

A mind jobban jelentkező feszültség feloldására ezért célszerű valamilyen közelítő, viszonylag egyszerű megoldást keresni. E törekvés szellemében a jelen tanulmány célj

a az . hogy a vizgyüjtőfejlesztés elméletének segitségével közelítő és átfogó eljárást vázoljon az emberi tevékenységnek a lefolyási viszonyokra gyakorolt hatása jellemzésére. Ennek során röviden ismerteti a vizgyüjtőfejlesztés folyamatelméletét, vázolja a vizgyüjtőfejlesztés és a lefolyási viszonyok kapcsolatát, javaslatot tesz a jellemzésre és összefoglalja következtetéseit. Törekvéseivel hozzá kivan járulni a vízrajz és a hidrológia fejlesztési célkitűzéseinek teljesítéséhez is. 2. A vizgy

üjtőfejlesztés és jellemzése A vizgyüjtőfejlesztés, mint hosszutávu folyamat a vízgazdálkodás komplex fejlesztésének térségi megjelenési formája. Valamely lehatárolt területen, a "vízgyűjtőn" tervszerűen végzett, folytonos és egységes vízgazdálkodás, amely az érintett térség társadalmi-gazdasági fejlődését szolgálja. A kifejezésben a "vizgyüjtő" megjelölés azonban nem merev lehatárolásra utal, hanem arra, hogy a vizgyüjtőterület a lehatárolás természeti alapja, de nem feltétlen követelménye. Célja a vízkincs és egyéb természeti, társadalmi és gazdasági erőforrások legésszerűbb hasznosításával az, hogy a társadalmi-gazdasági fejlődés során folytonos egyensúlyt biztosítson a természetes vízkészletek és a társadalom széleskörűen értelmezett vízzel összefüggő (vízhasznosítási, vizkárelháritási és vízi környezetfejlesztési) igényei között, a vizgyüjtő egész területén térben, időben, mennyiségben, minőségben és energiatartalomban egyaránt. Kifejezi azt az alapvető tartalmi és szemléleti követelményt, hogy valamely, a társadalmi-gazdasági és a természeti feltételek által indokolt nagyságú térségben, a "vizgyüjtő"-ben a vízgazdálkodást, nem mint csak egyes vízgazdálkodási szaktevékenységek halmazát, hanem mint e szaktevékenységek, valamint kölcsönhatásaik alkotta egységes rendszert fejlesztjük (!)•. A vizgyüjtőfejlesztés társadalmi, gazdasági, műszaki, környezeti és természeti elemeket foglal magában. A vizgyüjtőfejlesztési folyamat - vízgazdálkodási szempontból - három egymást követő időszakra, a vizr gyűjtő természetes (I), fokozatosan fejlődő (II) és fejlett állapotú (III) időszakára bontható. Az I. időszakba

n a vízgyűjtőn jelentősebb vízgazdálkodási beavatkozást nem végeznek. A vízgazdálkodási létesítmények általában egyedi, egycélú müvek, kapacitásuk, tér és időbeli hatásuk nem jelentős. Az árvizek a természetes viszonyoknak megfelelően folynak le. A vízkészlet idő és térbeli lefolyása - mennyiségi, minőségi és energetikai szempontból egyaránt - a természeti viszonyoknak megfelelően alakul. A hasznosítható vízkészletet általában a vizgyüjtő legkisebb felszíni és felszín alatti lefolyásával egyenlőnek tekintik. A vízkészlet természetes minőségű, a vizi környezet természetes állapotú. A vízkincs és a társadalom viszonyát a közvetlen kihasználásra és a károkozás elleni védekezésre irányuló törekvés hatja át. A II. időszakba

n megkezdődik - először szűkebb, helyi jelleggel, majd egyre kiterjedtebben, regionális mértékben - a tudatos gazdálkodás a vízkinccsel. Hatására a természetes vízkészlet lefolyása és a csapadék hasznosítása egyre jobban változik és fokozatosan szabályozódik. Többcélú, fokozatosan integrálódó létesítmények és ezekből egyre nagyobb, bonyolultabb vízgazdálkodási rendszerek jönnek létre, mindinkább növekvő kapacitással. A vízkárelhárítás, a tarozás és a vizátvezetés szerepe növekszik. A vizkészlet-vizigény egyensúly fenntartásához - a lefolyásszabályozás fokozásával - nő a hasznosítható vízkészlet. Alternatív lehetőségként megindul és erősödik a vizigényszabályozás. A lefolyásszabályozás mértékének növekedésével és fokozatos kiterjedésével a vizgyüjtő egészére megváltoznak az ár és belvízvédelem körülményei és lehetőségei. Nő a vízkárokkal szembeni biztonság. Fokozódik a szennyvízkibocsátás, nő a szennyvíztisztítás mértéke. A pontszerű és a területi szennyviztermelők számának és a szennyezőanyagoknak a növekedésével megindul a vízminőség romlása. Ennek hatására a vizkészlet-vizigény egyensúly - nem ritkán - vízminőségi okokból hirtelen bomlik meg. Ez kiváltja a vizminőségszabályozás, a vizi környezetvédelem fejlődését. Összehangolt, regionális vízvédelem és környezetfejlesztési intézkedéseket foganatosítanak. Fokozódik a vízminőségi haváriák elleni védelem. 60