A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Hidrológia (Pécs, 1981. július 1-2.)

SZAPPANOS FERENC–KAUREK RÓBERT: Berekvizek és tározásos vízminőségjavításuk

zeteknek a területei: Sor-­szám Megnevezés Terület /km 2/ 1. Balaton Nagyberek 2. Sárivölgyi berek 3. Zardavári berek 4. Balatonbogiári berek 5. Balatonlelle-szemesi öblözet 6. Balatonöszödi öblözet 7. Zamárdi berek 8. Tóközi berek 94,00 11,40 10,30 1,73 8,10 4,52 1.79 1,04 összesen : 132,88 km 2 Ezekről a helyekről a viz csak szivattyús átemeléssel vezethető a Balatonba /kivétel a Sárivölgyi berek/. A turzáson átemelt viz gravitációsan rövid csator­nákon át jut a tóba. A csatornák Ny-ról Kelet felé haladva a következők: Imremajori csatorna, Zichy­csatörna, Kelet-Nyugati főcsatorna. Boglári belvizes csatorna /üamai patakba áteme­lés/, A-B-C csatorna, Zamárdi berek és az Endrédi belvizes csatorna /Endrédi pa­takba átemelés/. A berekvizek képződése és bennük oldott huminanyagok tulajdonsága A berékvizek siklápon, tőzeges láptalajon jönnek létre, jellegzetesen sárgás-barna, barna, vagy vörösesbarna szinüek. A szineződé% okozó szerves anyagok a kotus-láp, illetve a tőzeges talajokból oldódnak ki. /3/ Ezért a talajok képződésével kivá­nunk az alábbiakban foglalkozni. » Genetikailag szorosan összetartoznak a kotus láptalajokkal a tőzeges láptalajok, amelyek szelvényében a szerves anyag sokkal jobban megőrizte eredeti szerkezetét. A növényi maradványok még nem humifikálódtak annyira, mint a kotukban. A két kép­ződmény szoros kapcsolatára utal az, hogy a tőzeges talajok felső szintjei rend­szerint kotus rétegek, melyek az erősebb exidáció hatására jobban elbomlottak és az ásványi anyag is több bennük, mint a tőzegrétegekben. Tőzegtalajok képződnek állóvizekben, sekély medencékben, vagy vizpartok mentén, ahol az ásványi iszap jelenléte és a tápanyagokban gazdag viz hatása buja vizi­növényzet fejlődését biztositja. A berekvizek talaja sikláp, melynek uralkodó növényzete a nád, a sás és a gyékény. Ezek elhalt részei a viz alá süllyedve anaerob viszonyoktól függően rostos tőzeggé alakulnak, vagy oxigénhez jutva nem ásványosodnak, hanem humifikálódnak. Ez utóbbinál sötétbarna, vagy fekete, laza, szerves anyagban gazdag rétegek alakulnak ki, amelyekben a növényi maradványok nem ismer hetök már fel. Szinük miatt szuroktőzeg a nevük. A kettő között átmene­tet képeznek az átmeneti tőzegek, szinük barnás, növényfoszlányok még felismerhetők, de a szerves anyag jórésze humifikálódott. 270

Next

/
Oldalképek
Tartalom