A Magyar Hidrológiai Társaság II. Országos Vándorgyűlése I. kötet, Hidrológia (Pécs, 1981. július 1-2.)
SZAPPANOS FERENC–KAUREK RÓBERT: Berekvizek és tározásos vízminőségjavításuk
A lápteknő időszakos kiszáradásakor a mélyebb rétegek is humifikálódnak és megjelenik ekkor a szuroktözeg-szint, melyek felett ismét átmeneti tőzeg következhet az előzőt követő nedvesebb időszak maradványaként. A növényi maradványok természetes átalakitásában a mikroorganizmuusok döntő szerepet játszanak. /A/ Ez. a tevékenység különösen nagy a növényi vagy állati eredetű szerves anyag mikrobiológiai átalakulásának a kezdeti szakaszában. Tovább tart a szerves anyag biológiai átalakulása a tőzegben és kotuban is. Kisérletileg igazolt, hogy a savanyu tőzegben mész hatására növekszik a baktériumok száma. Sok kutató tőzegekből aerob, anaerob és cellulózbontó mikroorganizmusokat tenyésztettek ki. Kutatási eredményeink is igazolták, hogy a kis szénülésfoku biolitok oxidációja mikrobiális tevékenység révén öngyulladásig fokozódhat. /5/ /6/ Ismeretes az is, hogy a tőzegesedés és humifikálódás folyamataiban többféle mikroba egymás mellett együtt él, melyek eltérő enzimkészlettel rendelkezve konkurenciaviszonyos táplálékláncot alakitanak ki. A rendelkezésre álló tápanyag és életfolyamataikat megszabó körülmények hatására más-más mikroorganizmus csoport végzi a lebontást és átalakítást, enzimkinetikusa,n kis aktiválási energiát biztositva. Azt is felderítették, hogy specifikus mikroszervezet tartozik a valódi humuszbontó mikroszervezetekhez. A képződő aromás humin-, himatomelán- és fulvosavak szelektálják a mikroflórát. Ezek a szerves anyagok vizben valódi oldatot alkotnak, vagy kolloidálisan peptizált állapotban foglalnak helyet a berekvizekben. A vizben oldott huminanyagok nem rendelkeznek egységes szerkezettel. /!/ Felépítésükben a C, a H. az 0, a N, a S és a P jutnak fontos szerephez, de mennyiségi arányuk nem állandó. Fémionokkal alkotott rendszerük a legkülönbözőbb kölcsönhatásokat egyesitik magukban, melyek közül jelentősek az ionos, az átmeneti ionos kovalens, a kelát, az ioncserélő és a koagulációs kölcsönhatások. Számos tényező befolyásolja a képződő molekulák nagyságát, alakját és a molekulasúly eloszlását. A Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen a tőzeg-huminsavak molakulasúlyának változását vizsgálták oldatban az idő függvényében. Megállapították, hogy kb. 3 hétig a minták molekulasúlyában lényeges változás nem történt. Két hónap után másfélszeresére, 80 nap elteltével háromszorosára növekedett az eredeti molakulasúly. A fulvósav-himatomelánsav-humüszsav-humin sorrendben nő az egyes vegyületcsoport polimerizáltsága, kondenzáltsága ós molekulasúlya. E sorrendnek megfelelően viszont jelentősen csökken az oldhatóság. A Fe ++ +-ionokkal tapasztalható az oldatok legerősebb aggregálóhatása. A Mg + +-ionok ezzel szemben nem fejtenek ki aggregálóhatást, nagyságrenddel nagyobb elektrolitkoncentráció esetén sem. Ourcsik és munkatársai szervetlen sók oldatával reagáltatták a huminsav és himatomelánsav ammóniumsóinak oldatait. Ezek során megállapították, hogy a fémionokkal történő reakciók pillanatszerüek. Titrálás közben a pH és az elektromos ellenállás lépcsőzetesen csökken. A lépcsők száma arányos a kationok vegyértékével. A koordinációs szám általában nagyobb a vegyértékszámnál, és a lépcsők száma kifejezetten csak az ezüstnél és az alkáli földfém-ionoknál haladja meg a vegyértékszámot. A folyamat több fémionon keresztül köt össze szerves molekulákat, de végülis létrejön az aggregátum ós még a nehezen kicsapódó magnézium-, himatomelánsav aggregátum is kicsapódik. Magasabb vegyértékű, illetve koordinációs számmal rendelkező kationokkal történt reagáltatásnál feltehetően hídkapcsolás jön létre több huminsav-, illetve himatomelánsav molekula között és az igy előálló szer271
