A Magyar Hidrológiai Társaság I. Országos Vándorgyűlése I. A. kötet, Vízellátás (Keszthely, 1979. május 17-18.)

I. Kommunális és ipari vízellátás, csatornázás - A. Vízellátás - Bozzay Józsefné: Adatok és tapasztalatok a klór alkalmazásáról az ivóvízellátásban

szinü nitrogént tartalmazó klórral szubsztituált holokinon és sósav keletkezhet; H V ijj -Q—Q-N+3 q-N== (=)=N-q+W H cl H CH

3 4 1 mol OT + 3 mol Clp 1 tnol klórral szubsztituált holokinon + 4 sósav. Ez a reakció játszódik le, ha a maradék klór mennyiségéhez képest nem adtunk elegendő OT-t a próbához, általában 7 ppm CI2 koncentráció fölött, sósavszegény közegben. Ezeket a tapasztalatokat Chamberlin és Glass /4/ is megerősitik tanulmányaikban. Megállapítják, hogy a reakció három fő faktortól függ: - az OT végkoncentrációjától a szines elegyben - a szines elegy végső p^-jától - az OT reagens adagolásainak módjától. Az OT koncentrációt a reakció stöchiometriai viszonyainak megfelelően kell beállitani, fontos, hogy az OT:Cl

2 súlyaránya a végpontban 3:1 legyen. A Pjj-nak nem szabad meghaladnia az 1.8 értéket. Az OT reagens beadagdásakor azonnal erőteljes gyorskeverést kell alkalmaznunk. Az ortotolidines meghatározást o,3 ppm vas, o,ol ppm mangán és o.l ppm nitrit vagy e fölötti koncentrációjuk zavarja. 1.34 Ortotolidin-arzenites PTA mérőmódszer

. Főleg akkor alkalmazzák, ha a szabad és kötött klórt külön kivánják meghatározni, vagy a vas/mangán zavaró hatását kell kiküszöbölni. Ha a vizsgálandó vízmintát a hozzáadott ortotolidiimal gyorskeveréssel elegyitjük, majd 5 másodperccel ezután nátrium arzenittel deklórozzuk, akkor a mintában lévő kloramin az OT-al még nem reagál, tehát csak a tényleges szabad klórt mérjük, a kötött maradék klórt nem.