Hidrológiai tájékoztató, 2016
ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Both Mária: Táj és ember. Teleki Pál halálának 75. évfordulójára
létrehozott tároló, gát- és vízelosztó berendezések egyik hatása, hogy ezek a területek a gabonanövények mellett egyre nagyobb arányban ipari növényt, gyapotot termesztenek és piacon értékesítenek, így a költséges vízrendezés a beruházóknak gyorsabban megtérül. Teleki térképet közöl a Tigris és az Eufrátesz vízhálózatáról, jelezve a babilóniai ókorban, az arab középkorban megvalósult és a 20. század elején tervezett öntözés alá vont területek kiterjedését (Teleki 1936: 201). Az USA-ban Roosevelt elnöksége alatt kezdődött a nyugati száraz területek öntözőrendszerének kiépítése. A hegységekből érkező folyók mentén óriási mesterséges oázisokat hoztak létre. Új városok keletkeztek a sivatagtól elhódított területeken, pl. Névadóban. A könyv adatokkal mutatja be az öntözés és a birtokméretek átlagos nagyságának összefüggését. Hosszasan tárgyalja Teleki a sivatagi, félsivatagi és sztyeppterületek határzónájában a különböző életmódú népek vizzel és egymással való kapcsolatát. Megvilágítja, hogy az oázisok öntözéses földművelő, a sivatagi nomád kereskedő tevehajcsár, a félsivatagi és füves területeken élő pásztor, vándorló életmódú népek egymásra utaltsága és konfliktusa a történelemmel egyidős. Számos háború oka, hogy a szélsőséges időjárási eseményekre (viharok, nagy hideg, aszály, áradások, az esős évszak késése) életmódjuk miatt különösen érzékenyek az itt élők népek. A leggazdagabb kultúrák ott jöttek létre, ahol egymástól eltérő adottságú tájak találkoztak, például Libanon és Sziria területén. A Földközitenger partján (arborescens kultúra) a teraszosan művelt földeken a téli esőket hasznosították. A hegységek zárt völgyeiben oázisvárosok fejlődtek, létük alapja a folyamatos vízellátás volt. A városok termékeiket a pásztor népekkel cserélték ki, akik állataikat tavasszal a hegyvidék nedvesebb legelőire terelték. A Közel-Keleten az egyes „művelési módok” nemcsak sokfélék, de a környezeti változásokhoz rugalmasan alkalmazkodók is voltak. A palesztin juhpásztorok gabonát is tudtak vetni, ha az esős időszak a tavaszra kiterjedt, ha a téli esős évszak rövid volt, hamarabb felhajtották állataikat a hegyi legelőkre. Teleki számos példát hoz a gazdálkodás okozta tájsebekre. Gyakran vezet elvándorláshoz a legelők túlzott kihasználása, a hirtelen fellépő növény- és állatbetegségek, az öntözés okozta szikesedés, vagy a víz bősége a terület elmocsarasodásával. Kereskedővárosok elnéptelenedtek, ha a nagy folyók feltöltötték, elhagyták medrüket. Számos történelmi példa igazolja, hogy földrengés okozta az öntözőművek, városok pusztulását. Demográfiai okból is indulhatnak népvándorlások. Ezek olyanok, mint a leideni palack: telítődnek, majd „természeti vagy társadalmi okok folytán a kis élettér kirobban és népet önt ki magából. ” (Teleki 1936: 216). Tanulságos Teleki történelmi eseményekről megfogalmazott természetföldrajzi, ökológiai szempontú értelmezése. A természetes népvándorlásoknak az újkor erős államhatalmai gátat szabhattak, vagy egyes erős államok felszívhatták a vándorló tömegeket, például az orosz birodalom milliós kirgiz népet olvasztott be. Évezredeken át a tengeri, később óceáni hajózás vezette le ezeket a népmozgásokat. A vándorlásból új nemzetek, új államok születtek. A magyar hidrológiai kutatások történeti szempontú feldolgozásához érdekes adalékul szolgálnak a Budapesti Corvinus Egyetem Történeti Kutatókönyvtárában a Teleki Tanszékről fennmaradt és restaurált kiadványok. Egykori tisztelői, tanítványai, kollégái, és munkatársai az alábbi műveket ajándékozták Teleki Pálnak: Vargha György: A Balaton s a Bakony hipsometriája (1911) A példány külön értéke, hogy címoldalán Teleki Pál Gr. Pribékfalva tulajdonbélyegzője, az első oldalon dedikáció olvasható: ’’Kiváló tisztelettel a szerző”. Schmidt Elek: A vízszabályozás fejlődése és jelen állása Magyar- országon (1929) A különlenyomat a Vízügyi Közlemények 1929. Január-júniusi számából Bezdek József: A velencei-tó (1934) Az első oldalon olvasható dedikáció szövege: Gróf Teleki Pál Önagyméltóságának a szerző tiszteletével Dr. Bezdek József Sajó Elemér: Emlékirat vizeink fokozottabb kihasználása és újabb vízügyi politikának magállapítása tárgyában (1931) A címlapon olvasható dedikáció: Gróf Teleki Pál Ő Nagyméltóságának a legmélyebb tisztelettel Sajó Elemér Kaán Károly: Az Alföld problémája (1929) Címlapján dedikálva Teleki Pál ő nagyméltóságának igaz tisztelettel Kaán Károly. Futó Mihály: Magyarország gazdasági kapcsolatai a dunai államokkal (1938) A címlapon dedikálva: gr. Teleki Pál kegyelmes úrnak mély tisztelete jeléül Futó Mihály Cholnoky Jenő: A Balaton télen (1907) a borítón a Teleki Pál Gr. Pribékfalva ovális pecséttel, címlapján dedikálva: Tisztelettel Cholnoky Szabó Károly: A Velencei-tó (1933) Az első oldalon dedikálva: Tiszteletem és hálám jeléül Gróf Teleki Pál dr. úrnak, Bpest, 1933. 8. 23. tanítványa Szabó Károly Kéz Andor: A Duna visegrádi áttörése (1933) Különlenyomat a Magyar Tudományos Akadémia Matematikai és Természettudományi Értesítője 1. Kötetéből DedikáIva:Gr. Teleki Pál Professzornak mély tisztelettel: A szerző A Teleki Könyvtár külföldi szakirodalmából két mű említésre méltó. Eugene Van Cleef: Clmmatic influences in the economic development of Australia (1910) a borítón a Teleki Pál Gr. Pribékfalva ovális tulajdonbélyegzővel. A külön lenyomat a The Bulletin of the Geographical Society of Philadelphia 1910. évi 8. kötetéinek 4. számából, p. 127-152. Isaiah Bowman: Regional population groups of Atacama (1909) Különlenyomat a Bulletin of the American Geographical Society 1909. évi, 41. kötetéből, p. 142-154, 192-211. a borítófedélen a Teleki Pál Gr. Pribékfalva ovális tulajdonbélyegzővel. A Corvinus Egyetem Történeti Kutatókönyvtárában lévő bő félszáz muzeális kötet, dokumentum, kutatási jelentés, különlenyomat, tanulmány, az 1920-ban alapított gazdaságföldrajz tanszék hagyatéka, tárgyi maradványa. Az állományt a fizikai megsemmisüléstől a NKA támogatásával megvalósított restaurálás mentette meg. Az évtizedekig kallódó gyűjteményből fennmaradt példányok valószínű, hogy semmilyen szempontból nem tükrözik a teljes anyagot. Mégis figyelemre méltó, hogy a több mint ötven könyvtári tétel egyötöde közvetlenül kapcsolódik vízföldrajzi kutatásokhoz. Ezek közül a két legkorábbi külföldi példány az USA-ban jelent meg, valószínű Teleki 1912-es amerikai útja után került a Pribékfalvi kastély könyvtárába. Egyetemi jegyzete és könyvtárának hagyatéka meggyőzhet bennünket arról, hogy táj és ember történelemben sokat változott kapcsolatában Teleki meghatározóan fontos szerepet tulajdonított a víznek. Figyelmeztet arra, hogy a környezettel, a tájjal való „benső együttélésen” alapul a vízzel való helyes gazdálkodás. IRODALOM 44
