Hidrológiai tájékoztató, 2016
DIPLOMAMUNKA PÁLYÁZATOK - Bordás Csaba: Belvízöblözetek vízháztartási szemléletű fejlesztési koncepciója a Keleti-főcsatorna mentén
Belvízöblözetek vízháztartási szemléletű fejlesztési koncepciója a Keletifőcsatorna mentén * BORDÁS CSABA A dolgozat tárgya a debreceni székhelyű Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság (TIVÍZIG) működési területén fekvő 48/a számú Kadarcs-Karácsonyfoki és a 48/d számú Fürj-éri belvízöblözet Keleti-főcsatornától keletre eső vízgyűjtő-fejlesztési koncepciójának megfogalmazása vízháztartási szemléletű vízrendezési megoldások alkalmazásával. Probléma-elemzés A fejlesztési terület vizei a belvízrendszerek kiépítése előtt a természetes völgyekben, völgyeletekben - Fürj-ér, Vidi-ér, Brassó-ér, Pece-ér - vonalán vonultak le a Hortobágy vízgyűjtőbe. A Fürj-éri tájegység területén - mely a debreceni löszhát északi völgyelete - az első vízrendezési jellegű beavatkozásokat az 1900-as években kezdték el és 1940. körül épültek ki a térség főcsatornái. (Hortobágy, Kadarcs) A térség számára jelentős változást hozott a Keletifőcsatorna (KFCS) 1941-56. közötti kiépítése. A Tiszából Tiszalöknél kiágazó és Bakonszegnél a Kálló- főcsatornába torkolló, mintegy 98 km hosszú Keleti- főcsatorna átszelte a Hortobágy-főcsatorna nyugati vízgyűjtőjét. Ez alapvetően megváltoztatta a Fürj-ér, a Vidi-ér és a Brassó-ér vízgyűjtő területét, azok befogadói és vízelvezetési viszonyait. A Keleti-főcsatorna, - mely a Brassó-éri és a Vidi-éri bujtatóval már 1943-ban fél szelvénnyel elkészült - kettévágva a vízgyűjtőt a löszháti és hortobágyi területekre. A nyírségi és a debreceni területekről érkező belvizek csak bújtatókon keresztül juthattak át a főbefogadó Hortobágyba, mivel megvalósításával a térség völgyeleteit észak-déli irányban kettévágták és igy az egységes vízgyűjtők egy "vízválasztó vonalat" kaptak. A belvizes csatornák (Vidi-ér, Brassó-ér, Pece-ér) és a Keleti-főcsatorna kereszteződésekhez bújtatókat építettek, az akkori méretezési elveknek és igényeknek megfelelő méretben. Mértékadó helyzetben a Fürj-ér befogadója, a Vidi- ér és a Brassó-ér KFCS alatti bújtatói nem képesek elvezetni a keletkező belvizet. Az adottságokat és lehetőségeket figyelembe véve a megoldást az el nem vezethető belvíztömeg vízgyűjtő területen való tározása jelenti. A vízgyűjtő-fejlesztéssel érintett terület bemutatása A fejlesztési koncepció kialakításához részletesen elemeztem a három vízgyűjtő éghajlati, vízrajzi és hidrológiaijellemzőit, domborzatát és talaj adottságait. A fejlesztési terület a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság északkeleti részén helyezkedik el. A 48. sz. Keleti- főcsatorna menti belvízrendszerben az alábbi vízgyűjtőkből áll: 48 d, Fürj-ér 131,2 km 48 a7 Vidi-ér 70,3 km' 48 a8 Vidi-ér 88,7 km' 48 a9 Vidi-ér 74,1 km' Vidi-ér összesen: 233,1 km 48 a5 Brassó- ér 112,9 km A fejlesztési terület belvízöblözetei A fejlesztési terület jellegzetes síkvidéki terület, a terep magassága 90,00 - 150,00 m B.f. között változik. A területen szikes legelők és kötött talajú szántó területek is találhatók. Jellemző talajok: homok, homokos vályog, vályog, szikes-agyagos vályog. Sokévi havi átlagcsapadékok a 2013. évben Észlelés helye / hónapok Balmazújváros Hajdúböszörmény Hajdúnánás mm mm mm Január 28,1 30,8 27,8 Február 29,1 32,8 27,8 Március 30,8 30,9 28,8 Április 40,6 41,2 41,8 Május 54,5 57,8 56,5 Június 70,6 64,9 69,6 Július 64,5 76,7 75,5 Augusztus 56,3 53,1 54,6 Szeptember 40,4 43,1 41,7 Október 41,8 34,8 33,9 November 45,9 40,7 42,4 December 40 42,6 40,1 Éves összeg: 542,6 549,4 540,5 Éves maximum: 1072,0 (2010.) 926,9 (2010.) 902,9 (2010.) Éves minimum: 297,0(1961 ) 322,6(1994.) 372,4 (1993.) Fejlesztési koncepció A mértékadó fajlagos vízhozamok meghatározása az MI-10-451-1988. számú műszaki irányelv alapján több különféle módszerrel került meghatározásra. A módszer-eredmények összevetésével és mérlegelésével kerültek kiválasztásra a mértékadó vízhozamok, melyek alapján a levezethető és tározandó vízmennyiségek meghatározása kerültek mindhárom vízgyűjtőre vonatkozóan. 37
