Hidrológiai tájékoztató, 2015
TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Dobos Irma: Hódmezővásárhely első hévízkútja
Hódmezővásárhely első hévízkútja DR. DOBOS IRMA Az 1950-es évek elején megnőtt a nagyobb mélységű hévízkutak létesítése iránti igény hazánkban, mivel az akkor már néhány működő kúton kívül több meddő szénhidrogén kutatófúrást is eredményes hévízkúttá képeztek ki. Hódmezővásárhelyen a langyos vizű artézi kutak vízhozam és hőmérsékletadatai, a környék hévíz- kútjai és a földtani-vízföldtani viszonyok ismerete alapján feltételezni lehetett a nagyobb mélység feltárása útján a már 1929 óta üzemelő népkerti strandfürdő meleg- vízellátását. A városban 1954-ben létesített első hévízkút nem csak azért jelentős, mert ezzel indult meg a Dél-Alföld mélyföldtani viszonyainak a megismerése, hanem később a számos hévízkút a vízisport és a mezőgazdaság fejlesztését is jelentős mértékben elősegítette. A következő hévízkutak eredményes kivitelezését pedig az első hévízkútban alkalmazott geofizikai (karotázs) szelvényezés segítette elő. A nagyjelentőségű hévíztároló víztestek rétegtani helyét felvázoltuk Halaváts Gyulától kezdve a 21. század elejéig. A hévízkút tervezése A Vásárhelyi Híradó 1901 nyarán a Népkertben fúrt 238,5 m mély sikeres kútról is beszámolt és kiemelte, hogy id. Soós Sámuel eredményes munkájáért külön dicséretben részesítette a város. Ezt a kutat 1953-ban Csörnyei Sándor (1932- ) mérnökhallgató megvizsgálta és az eredeti 21°C hőmérsékletű 500 1 hozamát percenként 110 liternek mérte. A népkerti fürdő vízellátására 1929-ben Kenéz Tamás (1865-1941) 2 új kutat létesített az ivóvíz biztosítására és a medence, később a medencék feltöltésére. Eredetileg az I. sz. kút 236,0 m-ből 640 1/min, a II. sz. kút 292 m-ből 723 1/min vízmennyiséget szolgáltatott. Közel 25 év múlva a két kútból kitermelhető vízmennyiség és hőmérséklete is jelentősen csökkent, amely nem csak a vízadó rétegek nagymértékű igénybe vétele miatt, hanem a kutak meghibásodásának is lehetett a következménye. A város vezetése ekkor úgy döntött, hogy az Alföld több helyén sikeresen feltárt hévízzel Hódmezővásárhelyen is hasonló módon el lehetne látni a strandfürdőt. A terv elkészítéséhez a vízföldtani szakvéleményt a Magyar Állami Földtani Intézettől (MÁFI) kellett kérni és azt a Vízföldtani Osztályon valószínűleg Szalánczy Károly írta. A 800/1952. sz. alatt kiadott és 1000 m mélységűre tervezett hévízkutat a Népkert 77,220 mBf. tengerszint feletti magasságú helyén a 700-1000 m közötti porózus rétegeket javasolta megcsapolni, amelyből kb. 800 1/p 50 °C hőmérsékletű hévíz kinyerését prognosztizálta. A szakvéleményt Hódmezővásárhely Város Tanácsa VB. VII. Építési és Közlekedési Osztálya részére küldte meg az Intézet. A műszaki tervet a Mélyépítési Tervező Vállalat [Budapest, Molotov (Vigadó) tér 1.] készítette 1952. szeptember 15-én. Az építtető a „Csongrádmegyei Beruházási Vállalat” volt. A vízföldtani és a műszaki terv alapján azután már 1952-ben el is készült a tervdokumentáció. A hévízkút kivitelezését 1953. május 2-án kezdte meg id. Radies Sándor, a Ceglédi Mélyfúró Vállalat fúrómestere és az 1000 m elérésekor úgy látszott, hogy célszerű még továbbfúmi a tervezett eredmény elérése érdekében. A MÁFI Vízföldtani Osztálya 1954. február 6-ára összehívott megbeszélésen Jurth Ferenc a Város- és Községgazdálkodási Minisztériumot, a Földtani Fő- igazgatóságot Bélteky Lajos (1901-1980), a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézetet Sebestyén Károly és Honfi Ferenc, a MÁFI-t Schmidt Eligius Róbert (1902-1973) osztályvezető, Ferencz Károly (1915— 2001) és Szalánczy Károly geológus képviselte. A geofizikusok azért vettek részt az értekezleten, mert ez a hévízfúrás volt az első az országban, ahol a karotázs szelvényezést először alkalmazták a földtani rétegsor és a szűrőzés helyének megállapítására. Ez azért is volt nagyon lényeges, mert az ezer, sőt ennél is nagyobb mélységben már a földtani rétegsort az iszapöblítéses fúrási módszerrel nem lehetett úgy megállapítani, hogy pontosan lehessen a rétegmegnyitást elvégezni. Ezt csak mélyfúrási geofizikai módszerrel, karotázs segítségével lehetett megoldani, átvéve a szénhidrogén kutatásban alkalmazott módszert. Ekkor még az igen sok, itt 7 csőrakattal tudták csak az 1096,9 m-es fúrást kiképezni. Ezen az értekezleten a jelenlévők úgy döntöttek, hogy 100 m-t tovább kell fúrni, így azután a fúrás 1953. május 2. és 1954. augusztus 3. között, közel másfél évig tartott. A továbbfúrás szükségességéről a MÁFI Vízföldtani Osztálya a Ceglédi Mélyfúró Vállalat Üzemvezetőségét (Hódmezővásárhely, Petőfi u. 22. sz.) is tájékoztatta. Ferencz Károly geológus 1954. február 8-án közölte, hogy a folyamatban lévő mélyfúrást a helyszínen megvizsgálta és ellenőrizte. Az elkészült hévízkút műszaki és vízföldtani adatai A tervezett kút létesítésénél már az iszapöblítéses gépi forgatásos fúrást alkalmazták, amelynek a gyors előrehaladás mellett a lyukfal állékonysága és a hosz- szabb mélységszakaszok csövezése jelentett előnyt. Hátránya volt azonban, hogy a földtani rétegsor, a kőzetféleségek nehezen voltak elkülöníthetők nemcsak minőségileg, hanem helyzetük tekintetében is. Ezért kellett azután a karotázs szelvényezést először ennél a hévíz- kútnál, később pedig a kisebb mélységű kutak fúrásánál is alkalmazni. A Hód-tó egykori felszín közeli üledékét alig lehetett az alatta lévő pleisztocén rétegektől elkülöníteni. A jellegzetes jelenkori (holocén) 2,5 m vastag, sötét barnásszürke agyag nagy keménysége miatt minden bizonnyal réti agyagjellegű üledék, majd 3,60 m-ig némileg kivilágosodik a sárgásszürke homokos agyag. Feltételezhető, hogy ez alatt már pleisztocén finom- és kö- zépszemcséjü, csillámos, éles szemű, tehát folyóvízi homok rétegek következnek 21,0-28,5 m között kevés agyag betelepüléssel A sárgásszürke szín szürkére vált át és 60,5 m-től jelentkezik először héjtöredék és ettől kezdve ez többször előfordul elsősorban az agyagos rétegekben. Ezután ismét sárgásszürkére változik a kép42
