Hidrológiai tájékoztató, 2014
EMLÉKEZÉSEK - Fejér László: Széchenyi István és a magyar vízügyek
bekövetkezett súlyos árvízi katasztrófa komoly szakmai kételyeket keltett a laikus nagyközönségben. Attól tartottak, hogy a híd pillérei ugyanúgy gátját fogják képezni a jégtáblák levonulásának, mint a Csepel-sziget csúcsa. Széchenyi is aggódott a híd sorsáért az árvíz után: "...nem igen bánom, hogy ez alkalommal a Budapesti álló hídnak oszlopa, vagy leg kisebbje nem állott a Duna medrében még - mert az érintettek serege bizony csak annak tulajdonítja az egész veszélyt..." - kesergett a vész napjai után. Ekkor Vásárhelyi Pál lépett a színre, s több cikkben magyarázta el, miért nem lehet akadály a hídpillér, s miért szükséges a jövő fővárosi jeges árvizeinek elkerülése érdekében a Soroksári Duna-ág lezárása, s a Promontori-ág kialakítása a Duna fő medrének. Ugyancsak az 1830-as évek derekán szállt síkra a dunai gőzhajózás megteremtése érdekében. Nem ez volt az első tette az ügy kifejlesztésére, hiszen amikor Bernhardt Antal megépítette az első Dunán közlekedő hazai gőzhajót, a „Caroliná”-1, akkor (1823-ban) Széchenyi is részvényese lett a vállalkozásnak. Az első vállalkozás később kudarcba fulladt, de a gondolat továbbra sem hagyta nyugodni Széchenyit, s 1829-ben újfent ott volt a Duna Gőzhajózási Társaság megalakulásánál, s annak egyik lelkes propagátora lett. Az ő személyes közbenjárása kellett ahhoz, hogy Óbudán megépüljön a Hajógyár, ahol a gőzhajók nem csupán kisebb-nagyobb hibáik kijavítása érdekében álltak meg, hanem a téli kikötő előnyeit is élvezhették. Hasonló céllal szervezte meg politikai elvbarátait és pénzembereit a balatoni gőzhajózás megindítása érdekében is. Látta, hogy a Balaton a jövőben sokkal komolyabb szerepet fog játszani a tehetősebb polgárság és arisztokrácia nyaralási célpontjai között, ezért a vasút és a gőzhajózás elterjesztését fontos feladatnak tekintette. Nem véletlen állítottak neki szobrot később Balatonfüreden, amelyre a következő gondolatát véste fel a hálás utókor: „Munka fáradt ember, ha a Balaton víztükrét meglátja, új életkedvet érez ereiben csörgedezni. ” Volt olyan vállalkozás is, amelybe szintén beszállt, de túlzottan nem bizott a sikerben - ez pedig a Duna- Tisza-csatoma ügye volt. Beszédes József tervének megvalósítása érdekében komoly politikai erők szálltak szo- rítóba, még törvényt is elfogadott az országgyűlés, ennek ellenére nem volt megfelelő pénzügyi háttér, ami a munkák megindítását lehetővé tette volna. A terv egyik legfőbb patrónusa br. Vécsey Miklós volt, akinek támogatására nagyon számított Széchenyi a Lánchíd ügyében. így aztán nem tehette meg, hogy ne segítse ő is Vécseyt a Duna-Tisza-csatorna kérdésében. A csatorna ügye - mint valami tengeri kígyó - azóta is többször felbukkant különböző gazdaságfejlesztési programok részeként, de aztán időről-időre megint elmerült a megvalósulatlan tervek tengerében... Természetesen a legnagyobb vállalkozás, amibe belefogott, s ami a nevét végérvényesen összekötötte a hazai vízügyekkel - az a Tisza-szabályozás megindítása volt. Rengeteg cikk és könyv született ezzel kapcsolatban, amelyek a táj átalakítás történetének apró részleteit is taglalják, miközben a vízimunkálatoknak korszakos hatása lett az alföldi mezőgazdaság fejlődésére, a közegészségügyi viszonyok megjavulására, stb. Igaz, a közel fél évszázadig tartó árvízi szabályozási munkák az egész táj arculatát megváltoztatták, s az utókornak el kellett búcsúznia a Tisza és mellékfolyói egykori halgazdagságától, meg kellett ismerkedni az árvizek és belvizek elleni védekezés fogásaival, s egy komoly szervezetet kell folyamatosan fenntartani a termelés- és vagyonbiztonság érdekében. Talán egyetlen idézet illik ide, befejezésképpen! Amikor Vásárhelyi Pál 1846 tavaszán meghalt, s az egész induló vállalkozás hirtelen vezető mérnök nélkül maradt, Széchenyi érezte a veszélyt, félt attól, hogy a rengeteg fáradozása kárba vész és az érdekelt birtokosok elbizonytalanodva, visszarettennek a Tisza- szabályozás korszakos feladatától. Ekkor az alábbi nyilatkozatot íratta velük alá: „A Tiszavölgy: fajtánk bölcsője. Saját magukhoz hűtlenekre nincs áldás. Mennél több nehézség gördül elé, annál nagyobb szilárdságra fejtik a férfiúi erő. Mi alulírtak ennélfogva... mennyire tőlünk telik - arassunk bár köszönetét, bár ne, s mutatkozzék siker még éltünkben, vagy ne... mi legalább az egész közös hazára nézve ollyannyira üdvös czél elérhetése végett felvállalt ebbeli tisztünkben ernyedetlen buzgalommal és csüggedni nem tudó állhatatos közremunkálással akarunk és fogunk bármelly előfordulható akadályok daczára erőnk szakadtáig hűn és becsületesen eljárni. Pest april Ildikén 1846.” Fejér László 4
