Hidrológiai tájékoztató, 2013
ÉVFORDULÓK - Fejér László: A hazai vízgazdálkodás évfordulói 2014-ben
1839. Az Óbudai Hajógyárban megépült a kontinens első vastestű gőzhajója a „Sophie”. Ettől kezdve az új gőzhajók és uszályok kizárólag vasból készültek. A régebben épült fahajókat is vastestűre építették át, így a hajók élettartama jelentősen meghosszabbodott. 1839. t Bedekovich Lőrinc (Jászberény) mérnök, térképész. Mint a Jász-kerületek mérnöke 1779-től a Jászságban, valamint a Kis- és Nagykunságban szinte minden nagyobb településről készített térképet. Jász-Kun vármegye területét ábrázoló összefoglaló térképe 1791-ben jelent meg nyomtatásban. Jelentős szerepe volt a Zagyva- és Tama-szabályozás terveinek elkészítésében, illetve a kivitelezés irányításában. (* Jászberény, 1751.) 1839. Lechner Józsefei, az addigi hajózási igazgatót nevezték ki a Vízi és Építészeti Főigazgatóság vezetőjévé. Ezzel ő lett a Magyarországon folyó állami vízi építkezések legfőbb műszaki irányítója. 1839. Elkészült a Fenékpuszta-Battyánpuszta közötti töltés és híd. Noha az építkezés nem a Balaton vízszabályozása érdekében történt, de következményei a későbbi szabályozásokra is hatással voltak, mivel a töltés és a híd a Kis-Balatont végleg elválasztották a tó többi részétől. 1839. A Helytartótanács elhatározásából Paks és Mohács között - Beszédes József tervei alapján - a Duna túlfej lett kanyarjait 11 helyen vágták át, aminek következtében a folyó hossza 96 km-rel rövidült meg. 150 éve 1864. június 17-19. A rendkívüli erdélyi felhőszakadások következtében hirtelen megáradt az Olt, az Ompoly és a Maros, s viz alá került Borbánd község, valamint Brassó határának és külvárosának jelentős része. Az áradások számos fahidat elsodortak, s a tudósítások Háromszék és a Mezőség vidékén is jelentős károkról számoltak be. 1864. szeptember 10. * Korbély József (Hódoscsépány), társulati igazgató-főmérnök. Elméleti és gyakorlati munkásságával a Tisza- szabályozás fejlődéséhez jelentősen hozzájárult. Nevéhez fűződik a Berettyó Vízszabályozó Társulat árvédelmi rendszerének és belvízrendezésének kiépítése. Az „Árvizekről” című művének megállapításai ma is szerepelnek a műegyetemi előadásokon. Műszaki munkája során nemcsak alapos tudásával, de személyes magatartásával is szolgálta az árvízvédelem ügyét. Az 1937-ben megjelent „A Tisza szabályozása” c. munkája az átfogó elemzés igényével elsőként tekintette át az eddig elvégzett munkálatokat, s a szabályozás eredményeinek és gyengéinek tudományos vizsgálatával kijelölte a folyó szabályozásának további irányait (f Debrecen, 1939. április 22). 1864. szeptember 11. * Tellyesniczky János (Élesd), vízmémök. Pályáját a Föld- mívelésügyi Minisztériumban kezdte, később több folyam- mérnöki hivatalnál szerzett gyakorlatot a folyószabályozási munkákban. 1908-tól a Morva-szabályozási kirendeltség vezetője, majd emellett a Vág-szabályozási munkák irányításával is őt bízták meg. Az első világháborút követően a minisztérium tiszai ügyosztályának élére került, majd a Vízépítési Igazgatóság vezetőjeként az 1924—1927 közötti években a hazai vízügyi szolgálat legfőbb irányítója volt. Főbb munkái a Morva-szabályozás történetével, valamint a szabályozási műveletekkel kapcsolatos tanulmányok, ezenkívül a Tisza-völgy árvizeivel és ármentesítésével foglalkozó cikkek a Vízügyi Közlemények évfolyamaiban jelentek meg. (t Budapest, 1938. augusztus 10.) 1864. október 26. E napon helyezték el a fővárosi Duna-sor kőpartjának alapkövét. A rakpart kiépítése Reitter Ferenc (1813— 1874) nevéhez fűződik. 1864. Megépült a siófoki kikötő, a Balaton egyik legrégibb és legnagyobb állandó (nyári és téli) hajókikötője, a balatoni hajózás egyik központja. Megépítését megelőzően a tó somogyi partja mentén egyszerű kőmólók nyúltak be a megfelelő mélyvíz vonaláig, s a kikötést facölöpös hidak tették lehetővé. A kezdetleges építményeket a Balaton jege év- ről-évre megrongálta, több esetben megsemmisítette. Helyreállításukról kezdetben a hajózási társaság, később a vármegye gondoskodott. Egy állandó és védett kikötő létesítésére legalkalmasabb hely természeti adottságainál fogva Siófokon a Sió kitorkolási szakasza volt, s így mikor a tó vízszintszabályozását szolgáló Sió-zsilip elkészült, az érdekeltek haladéktalanul megépítették a kikötőt is. Az 1863-ban épített vasútállomáshoz közel eső kikötő a település gyors fejlődésében jelentős szerepet játszott. 1864. A Sió zsilip építésével és az akkori vízszínleszállítási munkákkal kapcsolatban a tó zalai és somogyi partján lévő több tőzeges mocsár (ún. „berek”) lecsapolására két társulat alakult: a Balaton Keleti Bozót Lecsapoló Társulat és a Balaton Nyugati Bozót Lecsapoló Társulat: Az előbbi 30,4 km2, az utóbbi pedig 106,9 km2 érdekeltségi területen kívánta a munkákat elkezdeni. 1864. * Répássy Miklós (Hejőkeresztúr), mérnök, 1921-ben a vízügyi szolgálat vezetője. Tevékenysége elsősorban a halászat magyarországi fejlesztésére irányult. Több mint 10 éven át szerkesztette a Halászat c. folyóiratot, s jelentős szerepe volt a halászati társulatok megszervezésében és a mesterséges halastavak hálózatának kiépítésében. Főbb munkái halászatunk és haltenyésztésünk” (1902), valamint,Édesvízi halászat és halgazdaság” (1909) címmel jelentek meg Budapesten. (t Budapest, 1955.július 14.) 1864. Dél-Budán, az Őrmezei-völgyben keserűvíz kutat létesítettek, amelynek kereskedelmi hasznosítására századfor56
