Hidrológiai tájékoztató, 2013
EMLÉKEZÉSEK - Zsadányi Éva: Emlékezés Hell József Károly hidrológiai munkásságára születése 300. évfordulóján
1. ábra. Hell József Károly saját készítésű metszete Szélaknáról 2. Vízoszlopos emelőgép volt második találmánya - ekkor 36 éves - mellyel ő is hozzájárult a selmeci bányászkodás fellendüléséhez. 1749-ben a Felső-Biber táró Lipót aknájában helyezték üzembe. A forradalmian új szerkezet kisméretű, egyszerű szerkezetű és jó hatásfokú, olyannyira, hogy még több, mint 100 évvel később is üzemelt. A himbás szekrényhez képest tizedannyi erővíz felhasználásával, pontosan 249,1 m3 víz felhasználásával, napi 573,5 m3vizet emelt a szerkezet 212 m magasra. Az évek során még tudta tökéletesíteni és 1500 m3-re emelte a kiemelt víz mennyiségét. ,Jfell gépe - Faller Jenőt idézve — a közlekedőedények ama törvényszerűségére épült, hogy ha az edény egyik ágában a víz szabad emelkedését valami mozgó felülettel, mondjuk dugattyúval akadályozzuk, akkor ha kellő magasságú vízoszlop, vagyis nyomás ál rendelkezésünkre, az a dugattyút megemeli. Viszont, ha e vizoszlop nyomását megszakítjuk, akkor a dugattyú saját súlyánál fogva visszaesik, tehát egy löketet végez.” Hell József Károly a vízoszlop nyomásának megszakításához váltót épített a szerkezetbe. Az emelőgép híre hamar elterjedt és rövid időn belül Európa-szerte kezdték alkalmazni. Továbbfejlesztett változata lett a hidraulikus motorú vízemelő szivattyú. 3. A „léggép”( a maschina hydraulico pneumatica, magyar gép, selmeci gép ) a 40 éves Hell József Károly, főgépmester úttörő munkájának csúcsát jelentette. Messze korát megelőzve, a világon először használt vízemelésre sűrített levegőt. 1753-ban állították üzembe a szerkezetet a szélaknai Amália aknában, teljesítménye 24 m3 vizet tudott 32 m magasra emelni egy óra alatt. Faller Jenő a következőképpen írta le a gépet: „két gépész kezelte, s tulajdonképpen nem volt más, mint egy vízi erővel működtetett légkompresszor, amelynek levegőjét periodikusan vízemelésre használták fel. Ennek megfelelően a Felső-Biber altáró szintjén egy nagy, vasból készült légtartályt állítottak fel, amelyben a levegőt egy csap nyitásával, 40.. .80 m magas vízoszloppal komprimálták. Az így komprimált levegőt vékony, 5...6 cm átmérőjű csövön át egy 35 m-rel mélyebben szerelt tartályba vezették, amely egy nálánál 4...5 m-rel magasabban fekvő tartályból kapta az emelendő vizet. Ebbe a munkatartályba volt beszerelve a tartály fenekéig benyúló nyomócső, amelynek visszacsapó szelepe volt, és amelyen át a sűrített levegővel megnyomott víz az altáró szintjére jutott. A gép oly módón működött, hogy amikor a munkatartályt az alsó gépkezelő megtöltötte vízzel, jelt adott a felsőbb, altárószinten levő társának, hogy indítsa meg a légsűrítőt s engedje a komprimált levegőt az alsó munkatartályba. Ez nyomást gyakorolt a tartályban lévő víz felületére, amely ennek következtében felszökött az altáró szintjére. Ha a munkatartály kiürült, az alsó gépkezelő újratöltötte, és a folyamat megismétlődött.” Az olajipari szakemberek a „gázlift” ősének tekintik. A teljesség kedvéért meg kell említeni a nevéhez kapcsolódóan a „tűzgépet” és a bányászat más területein például a zúzóműveknél és szellőztetési berendezéseknél lévő újításai, valamint hadászati célú szerkezeteit is. Korának nemcsak kimagasló műszaki szakembere, hanem jó gazdagási érzékkel és művészi képességekkel rendelkező polgára volt. A megemlékezés méltó befejezése Hell József Károly saját készítésű metszete Szélaknáról, ahol 300 éve megszületett és 1789. március 11 .-én elhunyt. Zsadányi Éva IRODALOM 1. Varga Pál ( 1958): Nagy magyar feltalálók, Zrínyi Kiadó, Budapest. 2. Faller Gusztáv — Kun Béla - Zsámboki László (1997): A magyar bányászat évezeréves története I., OMBKE, Budapest. 3. Faller Jenő (1975): Jó szerencsét!, Műszaki Könyvkiadó, Budapest. 4. Nagy Ferenc főszerk. (1992): Magyarok a természettudomány és a technika történetében. Életrajzi lexikon A-tól-Z-ig, Budapest. 5. Borovisky Samu főszerk.: A Magyarország vármegyéi és városai, Hont vármegye és Selmecbánya sz. kir. város. 4
