Hidrológiai tájékoztató, 2013
ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Both Mária: A Kárpát-medence vizei Kitaibel Pál művei nyomán
2. ábra. Szabolcs vármegye részlete Lipszky János Mappa generalis című művéhez készült térképvázlaton. Kitaibel az Icones plantarum Bevezetőjében így jellemzi e vidéket: „ ... hasonló, de kisebb az a mocsár, amely Szabolcs vármegyében Kisvárdánál a Tisza mentén terpeszkedik körülvéve Beszterec falut” Kitaibel naplói és Lipszky térképei és térképvázlatai a refomkori országos vízrendezési munkálok előtti időszakról nyújtanak részletgazdag képet, többek között a korabeli telpülések természetföldrajzi környezeti viszonyairól. Forrás: OSZK Térképtár tervezett nagy műve Magyarország fiziográfiája előtanulmányának szánta, mely mű azonban soha nem valósult meg.) Kitaibel nem pusztán leltárt készített, sorra véve a Kárpát-medence arculatát, hanem a tájak egyedi sajátságait meghatározó természetföldrajzi jellemzőket kutatva a természetföldrajzi „mintázatok” tér- és időbeli változásainak kölcsönhatását igyekezett megragadni. A felszíni vizek — mint tájhatárok kijelölői - a műben mindvégig meghatározó szerephez jutnak. Vízföldrajzi szempontból a munka legizgalmasabb része a Földfelszín (H) szakasz, mely három egységre tagolódik: Termőföld (a), Homok(b) és Vizek(c). A c fejezet a felszíni vizek leírását adja, a felszín alatti vizeket a Bevezető J fejezetében A benső kéreg anyag rész d) pontjában Ásványvizek cím alatt foglalja össze. Ez utóbbi témában végzett kutatásainak eredményeit Dobos Irma méltatta e lapok hasábjain {Dobos, 2007). A vízföldrajzi téma fontosságát és alaposságát mutatja, hogy ez a Bevezető második leghosszabb szakasza. Kitaibel a felszíni vizek bőségét hazánk medence fekvésével magyarázza, indoklása szerint a magas- hegységek meredek oldalain leszaladó vizeket a hegyek kőzetei nem képesek belsejükben összegyűjteni, ezért a csapadék a felszínen folyó- és állóvizek sokaságát táplálja. Világosan látta, hogy a külhoni területről érkező folyók a hegyekből sík területre érkezvén a medence területeken áradást és elmocsarasodást okoznak. A Dunát eredésétől nyomon követi Orsováig, ahol az országból kilép, majd a torkolatáig. Nyugodt folyást azzal jellemzi, hogy az áruszállítás rajta fölfele is zavartalan, kivéve a Bánsági- és a Szerbiai-hegyek között (Kazán-szoros), ahol; „szűk mederbe szorul és kénytelen a vízhozamot gyorsasággal ellensúlyozni”. A folyó évi vízjárásából a kora tavaszi árhullámát emelik ki, melynek lefolyásáról fontos megállapítást tesz: létrehozott(l) szigeteit elönti és alacsony mederoldala miatt vize nagy területeket borít el. A Szamosról azt tartja említésre méltónak, hogy rajta hajók járnak, a Krasznáról, hogy az Ecsedi-lápot táplálja, a Marosról, hogy legtöbb vizét Erdélyből szállítja és gyakran kiáradva éri el Tiszát. A nagy külhoni folyók közül a Tirolból érkező Dráva alföldi folyásáról ezt írja: ’’szinte sehol sem kényszerül eléggé magas és erős partok közé”. A Rába és Rábca a Fertő közelében fekvő mocsarakon (Flanság) folyik keresztül, majd Győrnél 38
