Hidrológiai tájékoztató, 2012
EMLÉKEZÉS - Dr. Vitális György: Vízföldtani megfigyelések a 200 éves születettPettkó János Selmecbánya környéki tanulmányaiban
jellemző. Mihelyt a tó feltöltődése csúcspontját elérte, akkor a Garam előrehaladott eróziós hatása az előző lerakódásokban több és több bevágódást ért el és kialakította a jelenlegi völgytalpat amelyet jelenkori üledékek fednek be. A „Geologischer Bau des niederungarischen Montanbezirkes" [Az alsómagyarországi hegykörzet földtani felépítése] (Verhandlungen des Vereins für Naturkunde zu Presburg, I. 1856. 19—24.) című tanulmányában leírja a nem jelentéktelen édesvíz-kvarc lerakódásokat, amelyek számtalan kovasavas meleg forrás tevékenységére utalnak, amelyeket még a jelenlegi mészgazdag Eisenbach, Glashütte és Szliács hévforrásai reprezentálnak. Nagyjelentőségű, hogy mindkét elsőnek megnevezett a trachytgyűrű belső szegélye mentén tör fel, mégpedig ott, ahol porphyr, trachyt, zöldkő és mészkő találkozik. A szliácsi hévforrások savanyú és szénsavas forrásai egy diluviális [pleisztocén] dombon fekszenek, egyik oldalukon egy kis trachyttufa határolja és talán abból a nyílásból törnek elő, amelyek ebben a trachyttufában keletkeztek. A „Szklenó s Vihnye fürdőhelyek Selmecnél" (A Magyarhoni Természetbarát I. évi folyam, 1-6. és 63-70. Nyitra, 1857) című, Rombauer Lajos fürdőorvos társszerzővel írt tanulmánya általa írt első részében (p. 1-6.) ismerteti a fürdőhelyek I. Földleírási helyzetét, tengerszint feletti magasságukat, éghajlatukat, II. Földtani helyzetüket, valamint III. A vidéknek általános földismei alkotását. A hévforrások földtani helyzetét a következők szerint foglalja össze: „Ez nagyon érdekes s nevezetes. A Selmec s Körmöc vidéki trachythegység egy körvonalat képez, ez gyanítólag egy óriási kiterjedésű emelkedési kráter, melynek magába visszakerülő szélei hosszasága, térképen mellesleg megmérés szerint 9-10 mérföldet tesz, s egy 5-6 • mérföldnyi térséget foglal. A fürdőhelyek e trachytkör belső szélén feküsznek s általa átmetszetnek. A thermák (hévíz) ezen helyzetéből könnyen lehet megfejteni az utat, melyen ezek a föld mélyéből kitörnek, mert a trachytkör belső szélén, a mennyire az emelkedési kráter lenne, szükségtelen mélyen ható hasadékok léteznek, melynek a meleg forrásoknak felbugyogását lehetővé teszik." (p. 1-2.) Rombauer Lajos fürdőorvos megadja: „A hévízforrások leírása s vegytani elemzése, A hévizek hatása s használati módja, Szállásolás, élelmezés, társalgási viszonyok, közlekedési módok, Történeti adatok" összefoglalását. Ez a tanulmány kiválóan érzékelteti a földtan és a balneológia egymáshoz kapcsolódását. A III. részben ma is hasznos és érdekes földtani kirándulásokat javasol A) Szklenóból: 1. A fürdőhely körnvékére. 2. Renistve falun át Vihnvére ^ Selmeore é« 4 A hliniki völgybe; B) Vihnyéről: 1. A legközelebbi környékre, 2. Selmecre és 3. Az elhamvadt „Zapolenka" nevű vuuuuuioz uourmu iuoUtumi voikv ocn. Mindezeket „A szklenói s vihnyei vidéknek geologikus térképe Prof. Pettkó János adatai szerint rajzolva 1856." 18-féle földtani képződménnyel egészíti ki. Ezek közül itt csak a Szklenóból és Vihnyéből a fürdőhely környékére vonatkozó leírást idézzük: Szklenón „A domb, melyen a templom áll, a hévíz által alakíttatott, mert az általában részint mésztuffból itt-ott falevél lenyomatokkal, részint kemény travertinból van képezve. Ez utóbbi a templom felett minden irányban gömbölyű tekervényes csatornácskákból egykor a meleg források ugyanannyi kifolyásaitól van átlyuggatva." (p. 3.) Vihnyén „A fürdőház travertinon áll, mely kelet s dél felé a kertek feletti hegylejten fel, az un. Sztara Tepliczig (O fürdő) terjed, s ezen irányban dolomit-mészkőből van körülvéve." (p. 5.) A „Selmecbánya környékének természetrajzi nevezetességeiről" (A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók 8. nagygyűlésének történelmi vázlata munkálatai, Pest, 1863. 175-177.) című cikkében megemlíti miszerint „Igen nevezetes, hogy itt kovarcz [kvarc] sziklák is nagy és összefüggő kiterjedésben találtatnak, ugyanazon sziklák, melyekben a sok megkövült előbb láttuk nád, fa és más növény, sőt emlősállat is bennüket arról értesít, hogy ezen kovarcz éppen olyan módon származott meleg forrásokból, mint származnak hasonló kövek most is Island szigetén az ismeretes Gaiserek-ből [gejzírekből]. A vihnyei és szklenói meleg-fürdők, tehát csak csekély maradványai azon nagyszerű meleg forrásoknak, melyekkel a torkolatnak régenten bővelkednie kellett." * * * Pettkó János vízföldtani megfigyeléseiből egyértelműen kitűnik, hogy nagyrészt a pleisztocén korban, mind az egész Felvidéken, mind Selmecbánya környékén is, a mainál erőteljesebb hévforrás-tevékenység volt, amely a térképeken is ábrázolt forrásvízi (édesvízi) mésztufák és az édesvíz-kvarc elterjedéséből is látható. Végül megemlítjük, hogy a Szklenófíirdő [Sklené Teplice] 4 db 37-51 °C, Szliácsfürdő [Sliac Kúpele] 4 db 22-33 °C hőmérsékletű forrásait jelenleg is hasznosítják, míg Vihnyefürdőt [Vyhne] az egykori gyógyfürdők között tartják nyilván (Ludmila Husovská - Júlia Takátsová: Slowakei Kurorte, Priroda, Bratislava, 2002). Pettkó János életművét bemutató fontosabb IRODALOM Csíky Gábor. Pettkó János az első magyarországi geológus professzor. Földtani Tudománytörténeti Évkönyv. 13. 1990. 57-60. Csíky Gábor. Pettkó János. Magyarok a Természettudományok és a Technika Történetében. Orsz. Műsz. Inf. Központ és Könyvtár. Budapest, 1992. p. 409. Mednyánszky János: Pettkó János emlékezete. Akadémiai Értesítő, III. 8. 1892. 429-438. ísamboki László szerk.: A selmeci Bányászati és Erdészeti Akadémia oktatóinak rövid életrajza és szakirodalmi munkássága 1735-1918. Egyetemi Bibliográfia I. Nehézipari Műszaki Egyetem, Miskolc, IMU. 275—276. 7