Hidrológiai tájékoztató, 2012

BESZÁMOLÓK, EGYESÜLETI ESEMÉNYEK - Fejér László: Vízügyi évfordulók 2013-ban

ros és 147 község szenvedett az áradástól, közel 7600 embert kellett kitelepíteni a védekezés alatt. Az árvíz tapasztalatai alapján újra meg kellett állapítani az egységes és biztonságos töltésméreteket. A Szolnok feletti folyószakaszon a maximális árvízszint felett 1 méterrel, Szolnok alatt pedig 1,5 méterrel kellett a társulatoknak megemelniük töltéseik magasságát. A Duna völgyében is igen árvízveszélyes helyzet alakult ki a tavasz folyamán. A Rába, Répce, Vág, Nyitra és maga a Duna is több helyen (Izsánál, Bogyiszlónál, valamint a Pancsova-Kubini Ármentesítő Társulat töltésén Szemendriártál) átszakította az árvédelmi gátakat. Az elöntött területek együttes nagysága meghaladta az 591 km

2-t. 1888. június 14. Az országgyűlés megszavazta a XIX. törvénycikket, az ún. „halászati törvény"-t, amely nagymértékben elősegítette a szervezett halászati tevékenység elterjedését. A törvény a halászat szempontjából zárt és nyílt vizeket különböztetett meg, mely utóbbin társulatok létrehozásának engedélyezésével szabályozta a halászatot. A törvény általában a porosz halászati törvény nyomán készült, de a társulatokra vonatkozó része teljesen új volt, addig egyetlen ország halászati törvényében sem szerepelt. 1888. június 17. * Hatolykai Pap István (Csíksomlyó) mérnök. 1916-tól a nyugdíjazásáig (1948) a Szegedi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulatnál, majd ennek jogutódjánál szakaszmérnök, igazgató-főmérnök. Jelentős tevékenységet fejtett ki a Szeged környéki vadvizek rendezése érdekében. Elkészítette az algyői főcsatorna tervét és vezette annak építési munkáit. (| Szeged, 1972. január 16.) 1888. július 9. Az országgyűlés megszavazta a XXVI. törvénycikket, amellyel Magyarország magára vállalta az Al-Duna szabályozását. A törvényhozók Wallandt Ernő korában készített terveit elfogadva az al-dunai Vaskapu és a többi zuhatagok hajózási akadályainak eltávolítása érdekében engedélyt adtak a kormánynak 9 millió forintos kölcsön felvételére. A kormányzat hamarosan nekilátott a hitelmanőver végrehajtásához, s a műszaki munkák haladéktalan megkezdése céljából tárgyalásokat folytatott a szerb kormánnyal. 1888. november 21. t Herrich Károly (Budapest) vízmérnök, aki a múlt század második felének Tisza-szabályozási munkáiban jelentős szerepet játszott. 1846-ban már tisza-szabályozási főmérnök, majd az önkényuralom ideje alatt a feloszlatott Tiszavölgyi Társulat helyébe lépett Középponti Bizottmány vezetője, s így a szabályozási munkák legfőbb irányítója egészen 1879-ig. A szegedi árvíz után hivatalából lemondani kényszerült. Az igen súlyos 1863. évi aszályt követően a kormányzat őt bízta meg a Tiszántúli Öntöző-hajózó Csatorna terveinek elkészítésével. Szakirodalmi munkássága jelentős, tanulmányai elsősorban a Tisza és a budapesti Duna-szakasz szabályozásáról szólók, a mérnökegylet közlönyében jelentek meg. A Magyar Mérnök és Építész Egyletnek alapító tagja, s a vízépítészeti szakosztálynak éveken át elnöke volt. (*Makó, 1818. december 4.) 1888. december 6. f Hunfalvy János (Budapest) földrajztudós egyetemi tanár, aki a pesti egyetemen 1870-ben életrehívott földrajzi tanszék első professzora volt. A már elvégzett hazai vízszabályozásokkal és vízrajzi kérdésekkel kapcsolatban számos polemikus cikket és tanulmányt írt a hazai tudományos sajtóba. (* Nagyszalók, 1820. június 9.) 1888. december 15. * Szilágyi Gyula (Marosújvár) mérnök, műegyetemi tanár. Fiatalon néhány évet Amerikában a Harvard egyetemen tanult. Az ottani valószínűségszámításon alapuló statisztikai módszerek meghonosítója volt a hazai hidrológiában. 1943-1946 között az Öntözésügyi Hivatal elnökhelyettese, majd ezt követően a műegyetem vízépítési tanszékét vezette. 1952-1957 között mint osztályvezető működött a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben. 1957-től nyugdíjba vonulásáig ismét egyetemi tanár volt. Szakirodalmi munkásságának tárgykörei magukba foglalják az öntözés, víztisztítás, csatomázás, folyamszabályozás és a laboratóriumi kísérletezés területeit. (t Budapest, 1970. február 10.) 1888. december 21. f Zsigmondy Vilmos (Budapest) bányamérnök, bányamérnök, az MTA 1. tagja. Felsőfokú tanulmányait a Selmecbányái Bányászati és Erdészeti Akadémián 1842-ben fejezte be. Nevét elsősorban sikeres artézi kútfúrásaival tette ismertté. Az elsőt 1865-ben fúrta Harkányban, 1866-67-ben pedig a margitszigeti, lipiki és alcsúti fúrásokat vezette. 1868-ban kezdte meg a városligeti kút fúrását. Fúrásainak földtani és hidrológiai tanulságairól a Földtani és a Természettudományi Közlönyben, valamint a Bányászati és Kohászati Lapokban számolt be. A magyarországi geotermikus kutatásoknak úttörője volt és a közéletben is szerepet vállalt. 1883-ban a Magyarhoni Földtani Társulat alelnökévé választották. (* Pozsony, 1821. május 14.) 1888. * Németh Béla, akinek tevékenysége elsősorban a Sajó csatornázásához és az észak-borsodi iparvidék vízügyeinek intézéséhez kapcsolódott. Több Sajó menti öblözet ármentesítésének, folyószabályozásának és vízrendezésének tervét készítette el. 1939-től a miskolci kultúrmérnöki hivatal vezetőjévé nevezték ki. A háború során Miskolc első légibombázása alkalmával vesztette életét, (t Miskolc, 1944. június 2.) 1888. A Földmívelésügyi Minisztérium 1886-ban megszervezett Vízrajzi Osztálya a korszerű árvízjelzés érdekében első ízben adta közre a tiszai vízmércék 0 pontjára vo72