Hidrológiai tájékoztató, 2012

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Vágás István: Azonosságok egyes hazai felszín alatti és felszíni vizek járásában

Azonosságok egyes hazai felszín alatti és felszíni vizek járásában DR. VÁGÁS ISTVÁN A magyar vízrajzi szolgálat az 1930-as évek elejétől terjesztette ki megfigyeléseit a felszín alatti vizekre, elsősorban a felszín közeli talajvizek járásának rendszeres megfigyelésére és évkönyvi nyilvántartására. További fejlődést hozott az 50-es évtized első fele, amelyben lényegesen kibővült az addigi talajvíz-észlelő hálózat. A talajvíz-észlelés kezdeti eredményeinek birtokában hamar felvetődött, hogy milyen külső feltételek vezérlik a hazai talajvíz-járásnak akár a rövidebb, akár a hoszszabb idejű ingadozásait, vannak-e állandó jellegű irányzatok (trendek) talajvizeink járásában, léteznek-e jelentékeny oldalirányú, szivárgó vízmozgások talajvizeinkben. Az egyik legfontosabb kérdéssé az vált, hogy talajvizeink pótlódása kizárólag, vagy elsősorban helyi csapadékbeszivárgás eredménye-e, illetőleg más, esetleg távoli területeken történt beszivárgásokból származhat-e. A vizekkel foglalkozó mérnökök véleménye inkább a helyi beszivárgást tartotta valószínűbbnek, a földtudomány szakemberei viszont távolhatást is lehetségesnek tartottak. Rónai András pl. egyes hegy- és dombvidékeken történő csapadék-beszivárgásoknak a felszín alatt lökéshullámot indító hatást is tulajdonított, amely elvileg a teljes Nagy-Alföldre is kiterjedhetett. A Magyar Hidrológiai Társaság Szegedi Csoportja 1958-ban Dévény István akkori elnöke vezetésével vitaülést rendezett, amelyen a mérnökinek tulajdonított álláspontot Ubell Károly, a VITUKI akkori csoportvezetője, a földtani szakterületinek tulajdonítottat Rónai András, a Földtani Intézet akkori osztályvezetője képviselte. Annak idején magam is résztvevője voltam a vitaülésnek, amelyen emlékezetem, s az ő emlékezete szerint is jelen volt Molnár Béla későbbi szegedi professzor is, és a vitában többek közt szót kaptak Miháltz István és Kiss István, azóta elhunyt professzorok. A vita természetesen a helyszínen nem hozott egyeztetést, viszont az elmondottak és a felszólalások alapján néhány értékes adat és tanulság is ismertté és fontossá válhatott. A helyi beszivárgás hatását igazolni látszott az 50-es évek közepéig az a tapasztalat, hogy a talajvízszintek évi átlaga az egész Alföldön évről-évre emelkedett. Ugyanakkor kiterjedt, gyakran vízpazarló (néha évi 3000 mm-t is felhasználó) rizs-öntözések voltak. Többen ezért a helyi rizs-árasztásoknak tulajdonították a talajvíz-szintek évi átlagokban is kimutatható általános emelkedését. Az 50-es évek vége felé azonban az évi átlagok az egész Alföldön süllyedni kezdtek, még a vízpazarló rizstelepek alatt is. A talajvíz-járás alapirányzata tehát erősebbnek bizonyult a tényleg meglévő helyi beszivárgások hatásainál, sőt ha azok jelentősek lettek volna is, oldaláramlással el is egyenlítődhettek. Ez a további tapasztalat a földtani szakterület álláspontját támogatta. A talajvíz-szintek évi átlagaiban tapasztalt irányzat jellegzetes maradt. Ha az egyik évről a másikra bárhol emelkedés, vagy süllyedés volt, az egész Alföldön emelkedést, illetve süllyedést lehetett tapasztalni. Nem feltétlenül mindenhol és mindenkor ugyanannyit, de az irányzat előjele meghatározó lett. (Ebben eddig csak 1993-ban volt egyetlen kivétel: akkor a Duna-Tisza köze egységes helyzete eltért a Tiszántúl más előjelű egységétől). Rónai András a 60-as évek közepén kezdte kiépíttetni a mélységi vizek alföldi észlelő-hálózatát. Már az 1970. évi, hónapokig tartó Tisza-völgyi árvíz-sorozat is hatást gyakorolt a mélységi vizekre, amit közvetlen helyi víz-beszivárgással nem lehetett volna indokolni. Viszont maga Rónai is utalt arra, hogy lehetnek olyan alföldi területek, ahol a helyi beszivárgás a talajvíz-járást lényeges befolyásolja. A vita itt már évtizedekkel ezelőtt szünetelni kezdett, mígnem a Hidrológiai Közlöny 2011. évi 5. számában meg nem jelent dr. Bezdán Mária: Tisza rejtélyesnek tűnő vízállás-változásai Martfűnél", majd 2012. évi 2. számában ,JZgyidejűségi vizsgálat a Tisza martfűi vízmércéjén észlelt vízállás-kilengések és a hazai felszín alatti vizek kilengései között" c. tanulmánya. E két tanulmány igazolni látszik a talajvíz-járásban Rónai András által felismert távolhatást, (mely szivárgással nem, gyors lökéshullám-tovateijedéssel azonban kielégítően magyarázható). Meghatározott (pl. debreceni, pécsi, budapesti) mélységi észlelő-kutak vízjárása összefüggést mutat néhány felszíni vízmérce egyidejű, és más vízmércékétől eltérő vízjárásával (pl. Tisza-Martfű, Tisza-Tiszakeszi). Bezdán Mária tényeken alapuló új megállapításai kiteijesztik Rónai András ismert elgondolásait azzal, hogy nemcsak felszín alatti vizek járásának kapcsolatát igazolja, hanem elsőként bemutatja egyes hazai felszíni- és felszín alatti vizek járásnak egyidejűségét, ezzel valószínű kapcsolatát. Pillanatnyilag az összefüggések tényének és az egymásra hatások legerősebb bizonyítéka azok gyakorlati egyidejűsége. További fontos tény, hogy a felszíni vízjárást leginkább képviselő martfűi tiszai vízmérce döntően kisvízi adatai nem mindegyik, hanem csak egyes meghatározható mélységi-víz kút adataival hozhatók egyidejűségi kapcsolatba. Ennek valószínű oka, hogy a mélységi- és a talajvizek nem feltétlenül „földalatti tengert" alkotnak, hanem inkább vízvezeték-hálózathoz hasonló ág-rendszert, talán egyes régi folyók lökéshullám-továbbításra legalkalmasabb betemetődött, vagy kiüregelődött medrében. A további kutatásoknak tehát még nagy lehetőségei és feladatai vannak. Ha egy nagyváros (pl. Budapest) ivóvíz-csőhálózatában természetes, hogy egy vízcsepp kitermelési és felhasználási helye között napokig vándoroljon, míg a nyomás alatt lévő hálózatból a vízszolgáltatás bárhol, bármikor azonnal megindítható, akkor az egyes időszakokban létre jöhető, a felszín alatti vizekben kialakuló egységes nyomás-rendszer létét és működését is megérthetjük. Eszünkbe juthat a televízióban időnként látható, akár több 10 méter hosszú dominó-sor, amelyen az elsőnek meglökése végigszalad a teljes soron, eldöntve minden dominót, az utolsót kivéve a többi előre haladása nélkül. Értékes újdonságként üdvözölhetjük Bezdán Mária két hivatkozott tanulmányát, az annak alapján megtartott 2012. április 26-i szegedi előadását, amelyek anyaga feltehetőleg fontos lépést jelent mélységi- és talajvizeink járásának, és főként a felszíni vizekkel való összefüggéseinek megértésében. 46