Hidrológiai tájékoztató, 2012

ÁLTALÁNOS VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Szinay Miklós: A csapadékgazdálkodás, mint természeti erőforrás

elvezetés elvezetés negatív pozitív hatásai hatásai közvetett hatások csapadékgazdálkodási rendszer felépítése, működése és karbantartása z r~ vizelvezetés a rendszerből közvetlen hatások döntés I I elsődleges költségek I I I vízszint csökkentése a talajon vagy a talajban közvetlen hatások vízszint negatív hatásai vízszint pozitív hatásai Költségek, haszon és kár elemzés másodlagos költségek/károk a vízelvezetésből lásd szövegben Célok mezőgazdasági termőterület károsvízelvezetése, csapadék megőrzése, terméshozam növelése, új növényfajták bevezetése, évente több növény, müvelés megkönnyítése elvezetés ' hasznai további költségek vízszint * hasznai lásd a szövegben másodlagos költségek/károk az alacsony vízszint miatt —• fizikai kapcsolat • gazdasági kapcsolat társadalmi-politikai kapcsolat 2. ábra. Csapadékgazdálkodás hatása a mezőgazdaságra és gazdasági elemzése. (Okohidrológiai értelmezés.) (Közjó modell.) víz vízlábnyom részt) akkor nevezzük oszthatatlannak, amikor valakinek egyvalaki által történő fogyasztása nem csökkenti érzékelhetően a mások számára rendelkezése álló mennyiséget. Számos környezeti erőforrás tartozik a közjavak, közjószágok közé. így például egy szép táj, a tiszta levegő, a csapadékgazdálkodás zöldvíz vízlábnyom része, a biológiai sokszínűség stb. Fontos jellemzője, hogy a közjavakból származó előnyök a tisztán magántulajdonból származó előnyökkel (talajjal) ellentétben egynél több egyént érintő, oszthatatlan külső fogyasztási hatásokkal jámak, valamint növelik a magántulajdon hasznát, ezért közjó-modellnek is nevezzük (lásd 2. ábra). A közgazdaságtan számos környezeti tényezőt, amelyek a közjavak közé tartoznak, „szabad javakként" kezel, kezelt, noha azok többnyire nem vagy csak részben szabad javak, hiszen többségük manapság már szűkössé, a gazdaság által veszélyeztetetté vált. Ilyen a víz megváltozott szerepe a rendszerváltozás után (a szennyező fizet elv bevezetésével a klímaváltozással [lásd: VAHAVA MTA kutatás eredményei] stb. és a csapadékgazdálkodás, vízpótló öntözés okohidrológiai elvével [földhasználat határozza meg a vízhasználatot], valamint az Európai Unió Víz Keretirányelv (VKI) ökológiai követelményeivel. A történelem során hosszú időn keresztül szabad javakként kezelt természeti javak nagy részét ma is szabad vagy kvázi szabad jószágként kezeli a piac. Gondoljunk csak arra, hogy például milyen kalkulációs torzításokat okoz még napjainkban is az energiamérleg elve szerinti öntözőrendszerek víz-, energia-, készenléti díja és a csapadék belvízként való kezelésének kényszere a gazdatársadalomra. Egy időben jelentkezett, jelentkezik jövedelmezőség a vállalkozások szintjén, és óriási veszteség társadalmi szinten. Az externális jelleg (lásd 1. ábra) és a szabad javak közé tartozás miatt a két hatás nem konfrontálódott egymással. A közjavaknál a kizárás lehetetlensége (csapadék) miatt fellép a „potyautas" (free rider) jelenség. Ha a potenciális fogyasztók azzal a kérdéssel kerülnek szembe, hogy ki finanszírozza a termék/szolgáltatás beszerzését, erős késztetést éreznek arra, hogy ne nyilvánítsák ki az igazi fizetési hajlandóságukat arra számítva, hogy majd finanszírozzák azt mások: azok, akiknek az fontosabb. Ennek a potyautas jelenségnek a tipikus értelmezése a szárazgazdálkodás. Ennek megoldását a gyakorlatban és a tudományban még napjainkban is az energiamérleg elvű, öntözéscentrikus szemlélettel vélték és vélik megoldani. Ezt a tudatot, „vízügyi világképet" rendeletekkel kötelezővé tették mindenütt, amit egy tollvonással visszavontak. Ezt az energiamérleg elvű kapacitásokat (amik ellen a gazdák kis intenzitású és nyomású szórófejekkel igyekeznek védekezni) ma is fizeti a társadalom, és hiányolja a zöldvíz lábnyomú csapadékgazdálkodás elismerését és létrehozását. Ezt a két modellt a politika az európai uniós ökológiai követelményekkel és anyagi támogatással igyekszik rendezni. Ehhez a rendezéshez a 2. ábrán kidolgozott és megvalósított csapadékgazdálkodási modell megoldásaival lehet eredményt elérni. így nem a belvíz ellen kell harcolni, hanem a csapadékgazdálkodást kell a vízügy és a mezőgazdaság közös érdekeltségű megoldásaiként kidolgozni (kettős nyertes megoldások). Elvégeztük a csapadékgazdálkodás vízlábnyom-elemzését is, mely szerint 659 mérőállomás adatai alapján a csapadékgazdálkodás vízegyenlege 13,5 km

3/év víztöbblet a VIUTKI 1970 és 2000 évek közötti adataival (VITUKI 2010). Ebből az értékből 10 millió fővel osztva, megkapjuk a csapadékgazdálkodás vízlábnyomát, ami 1350 m

3/év/fő víztöbblet. Ez azt jelenti, hogy a szivattyúteljesítményből számított értékek harmadfajú hibásak és az 1. ábra szerinti gondolatmenetűek. Vagyis 1000 m

3/év/fo az általánosan elfogadott, nemzetközi érték, amely alatt szükséges az öntözés (feltétlen vízpótlás zónája), míg felette csak a talaj vízgazdálkodási paraméterei alapján kiegészítőén gazdaságos (feltételes vízpótlás zónája). 45