Hidrológiai tájékoztató, 2012

DIPLOMAMUNKA PÁLYÁZATOK - Tutkovics Bernadett: A Bereg magyar és ukrán oldali belvízrendszerének jelenlegi állapota, fejlesztési lehetőségei és kapcsolata a Víz Keretirányelvvel

sodásának bemutatásával. A Beregben található vízfolyások biológiai/ ökológiai állapotának jellemzését országos és saját kutatási eredmények alátámasztásával végeztem el. A részletesen jellemzett problémák megoldási lehetőségeit már befejezett és jelenleg futó projektek kivitelezésében látom, így azokat a szakdolgozatban részletesen mutattam be. Mivel a beregi vízrendszer átnyúlik Ukrajna területére is, ezért az ottani problémák és fejlesztési lehetőségek bemutatását is szem előtt tartottam. A mult században, a terület lakosságának megnövekedett mezőgazdasági terület iránti igénye következtében kialakított belvízelvezető rendszer ma már nem elégíti ki a természetvédelmi igényeket. A terület adottságai nem kedveznek a kialakított szántóföldi kultúráknak sem. A vizek elvezetése, a talajvíz süllyedése, valamint a folyószabályozások kedvezőtlenül érintik a természetes, vagy természeteshez közel álló vízi, vizes, víztől függő ökoszisztémák állapotát. A dagadólápok, tőzegmohalápok, eutróf és disztróf tavak, láprétek, mocsárrétek és egyéb élőhelytípusok további károsodásának elkerülése miatt azok vízellátását biztosítani kell. A meglévő belvízelvezető csatornák funkciójukat tekintve nélkülözhetetlenek, azonban annak a ténynek az elfogadása, hogy ezek a vízfolyások „élővizek" is, szemléletváltást követel minden érintett ágazattól. A Víz Keretirányelv előírja, hogy minden, előzetesen kijelölt felszíni víznek el kell érni a jó ökológiai állapotot/potenciált. A Bereg vízfolyásai az országos monitoring program vizsgálatai alapján nem érik el a jó állapotot, javításukra vonatkozóan összetett intézkedések előírására és kivitelezésére van szükség. A jelenlegi belvízrendszer mai képének kialakítása hosszú időt és energiát vett igénybe. Az igények azonban megváltoztak, így egyértelmű, hogy változtatásra van szükség. A változások azonban nem azt jelentik, hogy minden eddig létrehozott létesítményt fel kell számolni, és vissza kell adni a természetnek, hiszen az emberi igényeket ma is ki kell szolgálni. A tervezett változtatások csupán arra vonatkoznak, hogy azokon a területeken ahol a termelés már túl nagy áldozatok árán biztosítható csak, el kell gondolkodni annak gazdaságosságáról. Ezen kívül a globális változások hatására bekövetkező vízháztartási problémákat meg kell próbálni megoldani, vízvisszatartással, művelési mód váltással, tározással. Ez a két változtatás például emberi érdekeket szolgál, mégis kedvező hatással lehet a terület természetvédelmi szempontból értékes élőhelyeire, vagy a felszíni vizek minőségére. A vízrendezési célból létrehozott vízfolyások állapotának javítása vízrendezési és természetvédelmi érdekeket egyaránt szolgál. „A Tisza folyó vízgyűjtőjén lévő beregi határon átnyúló belvízrendszer fejlesztése" című pályázat keretén belül 2009-ben, a Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság és az Ukrajnai Nemzeti Tudományos Akadémia Hidrobiológiái Intézete közös biológiai mintavételezéseket végzett a beregi vízgyűjtő területén található kisvízfolyásokon. A vizsgálni kívánt víztestek állapotának meghatározása érdekében a beregi vízrendszer területén összesen 9 mintavételi pont kijelölésére és vizsgálatára került sor. A vizsgált vízfolyások a következők voltak: Csaronda-főcsatorna, Szipa-főcsatorna, Makócsa-főcsatorna, Csaronda-Latorca csatorna, CsarondaTisza csatorna, Alsó-Szernye csatorna, Felső-Szernye csatorna. A felmérés során vízi makroszkopikus gerinctelen és makrofiton élőlénycsoportokat vizsgáltunk. A mintavételezési és mintafeldolgozási, valamint adatfeldolgozási módszerek a Víz Keretirányelv módszertani útmutatói alapján, a Magyarországra kidolgozott módszerekkel végeztük el. A kapott vizsgálati eredmények azt támasztják alá, hogy a Bereg kisvízfolyásai mesterséges eredetüket figyelembe véve nincsenek rossz állapotban, azonban mégis intézkedésre szorulnak. A szakdolgozatban bemutatott projektek és tervek (mint pl. a természetközeli vízgazdálkodásban megvalósult beruházások, komplex élőhely-rehabilitációs beavatkozások, komplex árvízvédelmi, vízgazdálkodási és ártérrevitalizációs fejlesztési tervek, vízgyűjtő-gazdálkodási terv, ukrán- magyar közös pályázat) is azt mutatják, hogy a kétféle érdeket össze lehet hangolni és értékes eredményeket lehet elérni, nem csak határon belül, hanem határon átnyúlóan is. Ukrajna még nem tagja az Európai Uniónak, kutatói azonban már most azon dolgoznak, hogy a Víz Keretirányelv elvárásait minél hamarabb teljesíteni tudják. Romániával, Szlovákiával és természetesen Magyarországgal közösen dolgozva próbálják meg az Irányelvet hazai viszonyokra formálni. A fejlesztés egyik fő célja lehet még a vízgazdálkodási- és talajadottságokhoz jobban igazodó mezőgazdálkodás és tájhasználat feltételeinek megteremtése, az ehhez szükséges tervek kidolgozása. A mezőgazdálkodás szerkezetét és a tájhasználatot elsősorban a jelenleg is belvízjárta területeken kell átalakítani. Ezzel a belvízkárok mértéke jelentősen csökkenthető. Elsősorban az erdő, a rét-legelő és gyepterületeket kell növelni. A jó termőképességű területeken viszont a szántóföldi termelés feltételeinek biztosításával kell a mezőgazdaságot segíteni. A víztestek jó állapotának elérése érdekében a kémiai biológiai és hidromorfológiai állapot együttes javítására van szükség. A belvízrendszerbe való fent említett beavatkozások, a tájhasználatváltás, a mezőgazdálkodás változásai, a vízvisszatartás, mind visszahatnak az ökológiai állapotra. A problémák egymásra épülnek, megoldásuk csak összehangoltan valósítható meg. A szakdolgozat összegzéseként elmondható, hogy a Bereg problémáira rövidtávú (jelenleg futó Bereg projekt) és hosszútávú (Vízgyűjtő-gazdálkodás Tervezés) megoldások egyaránt vannak, melyek vízügyi és természetvédelmi érdekeket egyaránt szolgálnak. Az elért eredményekről azonban csak hosszú évek multán lehet beszámolni. 33