Hidrológiai tájékoztató, 2012
DIPLOMAMUNKA PÁLYÁZATOK - Tóth Ádám Zoltán: RMT-mérések a tinyai-félszigeti Rátai-csávában
szakos is. A vízföldtani leírásokból tudjuk, hogy a térségben magas a talajvíz, valószínűleg ez is befolyásolhatta a fenti két típus létrejöttét. Az időszakosan közvetlenül vízborítottság alá kerülő tál alakú depresszióban üde, cserjésedő növényzet a jellemző: tulajdonképpen egy szegényes mocsárrétnek tekinthető ez a kis terület. Azonban ezek mellett megjelennek a szárazságot tűrő növények is, ezek a terület kiszáradását, degradációját jelzik. Látható tehát, hogy az itteni flóra egy mocsári világ és száraz rét közötti átmeneti állapot hírnöke. A térség hidrogeológiájának feltérképezése érdekében három terepi potenciométert helyeztünk el a Csávában. A fúrások során talajmintát vettünk, ezeken később szemcseeloszlás-vizsgálat történt. Mindegyik mintáról elmondható, hogy a szivárgási tényezője 10" 6-10" 7 ™-es nagyságrendben változik. 1. ábra. A leürülő víz lehetséges útjai a hidraulikus vezetőképesség függvényében [Tóth J., 2009 nyomán] Következtetések A mérések alapján kiderült, hogy a Rátai-csáva közvetlen környezetének, illetve a nyugati, kis szögben lejtő domboldal felszíni képződményei kis fajlagos elektromos ellenállással rendelkeznek, vagyis agyagos rétegeknek feleltethetők meg. Hidraulikus vezetőképességük alapján azonban a kőzetliszt kategóriájába tartoznak. így számíthatunk némi beszivárgásra, de jelentősebb lehet a főként magasabb területekről a legmélyebb pontok felé induló felszíni lefolyás. A tómeder környékén megfigyelt mélyedések potenciális szerepe arra utal, hogy az összegyűlt vizet egy alsóbb, vezetőbb zónába továbbíthatják. Miután a víz a felszín alá került, eljuthat abba a törmelékes kőzetekből álló csatornába, amit a mérések és az űrfelvételek alapján feltételezek. Innen már a gravitáció végzi a dolgát: mivel a Csáva helyezkedik el a három tó közül a tengerszint fölött a legmagasabban, a vize a „csatornákon" át elfolyhat az alacsonyabb fekvésű térségekbe: a Külső-tóba vagy akár a Balatonba is. A geológiai leírásokból tudjuk, hogy a Rátai-csáva a félszigeten lezajlott vulkánosság során keletkezett nyugati maar maradványában helyezkedik el. A maarok belső struktúrájára jellemző a vastag tufás, törmelékes, a peremekről behordott kőzetek nagymértékű felhalmozódása. A diatréma-szerkezetben kialakult állóvízből rakódhattak le a tavi üledékek, azonban ez a folyamat a vulkáni tevékenység befejeztével nem állt le, jóval később is folytatódhatott. A maar felvázolt felépítését a gravitációs méréseken mutatkozó negatív Bouguer-anomáliák is bizonyítják (Benderné et al., 1966). Elképzelésem szerint számottevő esőzés idején a víz összegyűlik e lokális depresszióban. Itt feltölti a pórusokat, melyek az üledékes csatornákon keresztül felszín alatti kapcsolatban állnak a mélyebb helyzetű tavakkal. Ezekben a víz lassú szivárgással halad tovább. A felszínen összegyűlt víz a talajvíztükör szintjéig le tud ürülni, amely a Csávában fúrással megfigyelhető. A leürülő víz a Külső-tóba folyik, vagy a parton a Balatonba kerül (1. ábra). A megfigyelések szerint erős esőzés után található víz a tómederben. A talajminták szemcseeloszlásából számított szivárgási tényező alacsony értékei miatt extrém csapadékmennyiségnél nincs ideje a víznek átjutnia a csak némi beszivárgást megengedő rétegeken, illetve a mélyedéseken keresztül alábbfolyni. A növény- és talajtani bélyegek is az időszakosan kialakuló felszíni állóvíz tényét bizonyítják. Köszönetnyilvánítás Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki bármilyen módon hozzájárult szakdolgozatom elkészüléséhez. Kiemelten hálás vagyok Mádlné dr. Szőnyi Judit és Dombrádi Endre segítségéért. IRODALOM Benderné K. O., Böjtösné V. K. & Reményi Gy. 1966: A tihanyi obszervatórium környékén végzett földtani, földmágneses és gravitációs vizsgálatok - Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet Geofizikai Közlemények, 15. köt. l^t. szám, 83-93. Fischer, G„ Schnegg, P. A., Peguiron, M. & Lequang, B. V. 1981: An analytic one-dimensional magnetotelluric inversion scheme - Geophy. Journal of the Royal Astronomical Society 67, pp. 257-278. Németh K., Martin, U. & Harangi Sz. 2001: Miocene phreatomagmatic volcanism at Tihany (Pannonian Basin, Hungary). - Journal of Volcanology and Geothermal Research 111 (1-4), pp. 111-135. Németh K. & Martin, U. 2004: Phreatomagmatic volcanic fields in a Mio/Pliocene fluvio-lacustrine basin, western Pannonian Basin, Hungary: a review. Geologica Hungarica series, Geologica 26, pp. 12-56. Sacchi, M. & Horváth F. 2002: Towards a new time scale for the Upper Miocene continental series of the Pannonian basin (Central Paratethys). - Stephan Müller Special Publication Series 3 (Neotectonics and surface processes: the Pannonian Basin and Alpine/Carpathian System), pp. 79-94. Tóth J. 2009: Gravitational Systems of Groundwater Flow Theory, Evaluation, Utilization. Cambridge University Press, 297. Varrók K. 1957: Jelentés az 1957. évben a Tihanyi-félszigeten végzett munkáról. Kézirat, Magyar Állami Földtani Intézet, Adattár, pp. 3-12. 16
