Hidrológiai tájékoztató, 2011

TERÜLETI VONATKOZÁSÚ CIKKEK - Dr. Kele Sándor: A máriaremetei édesvízi mészkő U-soros kormeghatározása és paleokörnyezeti rekonstrukciója

A máriaremetei édesvízi mészkő U-soros kormeghatározása és paleokörnyezeti rekonstrukciója DR. KELE SÁNDOR Magyar Tudományos Akadémia, Geokémiai Kutatóintézet Bevezetés Az édesvízi mészkövek (travertínók és mésztufák) olyan kontinentális karbonát üledékek, amelyek a vízben oldott C0

2 kilépése következtében oldott karbonátra nézve túltelítetté váló vízből válnak ki. Képződési környezetüket tekintve rendkívül változatos képződményeknek mondhatóak, mivel folyókban, tavakban, hideg és meleg források, hévíz kutak környékén egyaránt képződhetnek. A Budaihegység és a Gerecse különösen gazdag a langyos és meleg hévízforrásokból kivált, kiváló mechanikai és esztétikai tulajdonságú édesvízi mészkövekben, ezért már a rómaiak is előszeretettel használták őket építkezéseik során. A képződményekkel foglalkozó korábbi kutatások az alapvető térképező-leíró munkákon kívül leginkább kőzetmechanikai és készletszámítási (pl. Scheuer és Schweitzer, 1983) munkák voltak. Az elmúlt években azonban számos olyan hazai (pl. Kele et al., 2008, Kele, 2009) és nemzetközi (pl. Chafetz és Lawrence, 1994) publikáció látott napvilágot, amelyek célja már a mészkövek geokémiai összetételének tanulmányozása volt. Teret nyert a radiometrikus kormeghatározási módszerek, stabilizotóp és nyomelemgeokémiai vizsgálatok alkalmazása. A legfontosabb kutatási eredmények a paleoklimatológia területén születtek, de a geomorfológiai kutatások is hasznát látták a morfológiai felszínek korának meghatározására közvetett módon felhasználható édesvízi mészköveknek (Ruszkiczay-Rüdiger et al., 2005). Kele (2009) U-soros korvizsgálatai rámutattak, hogy mind a Gerecsében, mind pedig a Budaihegységben az édesvízi mészkövek képződése főként a középső-pleisztocén környékén zajlott le. A Budai-hegység környékének legnagyobb édesvízi mészkő fejtése Budakalász határában, a Monalovác-hegyen található, de kisebb méretű előfordulások számos egyéb helyen is előfordulnak Budapest területén belül, és sokszor csak építkezések során bukkannak a felszínre. A Budaihegységet ÉNy-DK-i irányban átszelő (és a felső-pliocén óta meglevő ÉNy-DK-i irányú hegységszerkezeti törést követő) Ördögárok-völgyéhez több édesvízi mészkő előfordulás is kapcsolódik, amelyek közül a jelen tanulmányban is tárgyalt máriaremetei édesvízi mészkő települ a legmagasabban (284 m tszf) és egyben a Duna-völgyétől legtávolabb, a hegység legbelsőbb részén (1. ábra). Az előfordulás első leírása Ferenczy (1926) nevéhez fűződik, majd Scheuer és Schweitzer (1974, 1988) tett említést a Kokárda u. 40. sz ház előtt, hárshegyi homokkövön települő mintegy 10x10 m-es területen található képződményről. A mészkövön korábban nem készültek részletes üledékföldtani és geokémiai elemzések, így az üledékképződési környezete sem volt tisztázott. Az előfordulás korát a település magassága alapján Scheuer és Schweitzer (1988) felső-pliocénnek, Scheuer et al. (1993) alsó-pleisztocénnek írta le, Wein (1977) pedig a Budai-hegységi T7-es teraszszinthez tartozónak vélte. mészkő előfordulás környékéről Jelen munkámban a mészkő mikrofácies leírásával és geokémiai vizsgálataival olyan új eredményeket mutatok be, amelyek segítségével az egykori üledékképződési környezet, valamint a mészkőképződés kora is meghatározhatóvá válik, így a tanulmány új adatokkal járul hozzá a Budai-hegység paleohidrogeológiai fejlődéstörténetének rekonstrukciójához. Mintavétel és alkalmazott vizsgálati módszerek A terepbejárás során egy útépítés tárta fel a képződményt, a zömében masszív tömött, pórusmentes édesvízi mészkövet (2. ábra, A, B). A helyszínen meghatároztam a GPS koordinátákat, valamint az elemzésekhez 4 db mintát gyűjtöttem. A petrográfiai leírást követően polírozott vékonycsiszolatokon optikai mikroszkópos megfigyeléseket végeztem. Az U/Th mérésekre szánt minták begyűjtésekor különös figyelmet fordítottam a minták tisztaságára. Az előfordulásból gyűjtött összes mintán készült stabil szén- és oxigénizotópos elemzés az MTA Geoké87